Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

Vizsgáljuk meg ebből a szempontból ismét Médeia szerepét, aki a darab folyamán szinte mindvégig a színen van, ugyanakkor lelkiállapota a legvégletesebb szélsőségek között csapong.

Annak persze ne is keressük a lehetőségét, hogy a p i 1 -1 a n atnyi reagálás szintjén tud-e a

színész a maszkján váltóztatni. E tekintetben a változó maszk is sematikus marad és egy adott jeleneten belül továbbra is állandónak fogja a lelkiállapotot ábrázolni. Ezeket az egymástól különválasztható tömböket kellene a Médeia szerepén végigkövetni. Médeia első fellépte az elhagyattatása felett érzett örjöngő fájdalom és zokogás jegyében zajlik, ezt követi a t t a c a a Kreonnal való jelenet, majd Kreon távozása után Médeia magánjelenete a karral. E komplexumban, nyilván sehol sem adódik lehetőség a maszkcserére, tehát ezt az egészet feltétlenül azonos maszkban kellett végigjátszani. Ez el is képzelhető, mivel a lelkiállapot alaphangulata a jelenetsor közben nem változik. Médeia beléptekor maszkjára vonatkozólag instrukciót is olvashatunk: "Sápadt, ijedt arcán még látszik a könnyek nyoma,"^®* - majd a Kreon-jelenetben igy szól a király:

Kreon: Sötét nézésű s férjed ellen dúlt szivü

Médeia, hozzád szólok!^.

Kreon távozása után még mindig nincs mód maszkot cserélni, de Médeia nagymonológja és Iászón bejövetele között karének van. Azt már más vonatkozásban joggal feltételeztük, hogy a karének valószínűleg betétszerü énekes-táncos produkció lehetett, amelyben a színpadon maradó szereplő nem vett részt s igy annak tartama alatt a figyelem sem irányult rá a nézőtérről. Ez a közjáték nyilván alkalmas volt arra, hogy a színész egy kissé kipihenhesse magát, de ugyanakkor arra is módot adott, hogy észrevétlenül maszkot cserélhessen.

A Iászónnal való jelenetben nyilván keményebb kiíejezésü maszkot használt a színész, mint az előző volt.

A következő karének, amely alatt Médeia maszkot cserélhetett, a Iászónnal való jelenet és az Algeusszal való jelenet között van. Ha létezett cserélhető maszk, itt aztán igazán szükség volt rá. A következő karének a második Iászón—jelenet előtt van, amelyben Médeia egy váratlan fordulattal jámbornak és szelídnek tetteti magát férje előtt. Ez a jelenet szinte nem is képzelhető el maszkváltás nélkül. Utána, újabb karének után, már a tragikus végkifejlet közeledik, amelyet viszont előző maszkjában nem játszhat a színész és végül az utolsó jelenethez, a katarzishoz ismét újabb álarcra lehetett szükség. Ennek feltételére is van mód, miután e jelenet előtt Médeia kimegy a színpadról.

123