Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
2. Lehetséges-e, hogy e vázarajzok, vagy azok bármelyike Euripidészévé! azonos témájú, de nem Euripidész áltat Írott darab valamilyen előadását örökíti meg? Ennek a lehetőségét is kizárja a struktúra ismerete. Ugyanis minden költő minden témát - az előzőkből következően - nyilván mindössze egyetlen alkalommal irt meg és tanított be, tehát bármely előadásról csak olyan vázarajzot fogadhatnánk el hitelesnek, amelyről bizonyítható lenne, hogy a vázarajz egy konkrét előadás konkrét színhelyén készült s készítője olyan személy volt, aki az előadást személyesen látta. Erre vonatkozóan viszont egyetlen vázával kapcsolatosan sincs semmiféle adatunk. /Persze azt már korábban is említettük, hogy bizonyos adatok nem ismerete még nem jelenti feltétlenül az illető adatok létezésének lehetetlenségét is, ámbár az antik görög művészet köréből elég szép számmal rendelkezünk adatokkal ahhoz, hogy ha léteznének ilyenfajta adatok, akkor legalább néhányat ismernének közülük^ Egyelőre azonban a hiányzó adatok cáfolnak. De tegyük fel a perdöntő kérdést: 3. Egyáltalán lehetséges-e, hogy a vázarajzok színházi előadásokat ábrázolnak? Erre vonatkozóan is választ ad a struktúra ismerete: az antik görög színházban álarcban játszottak, az álarc az előadás jellemző és nélkülözhetetlen kelléke volt. Találunk-e az Euripidész-témákat megörökítő vázarajzok figuráin álarcot? Nos, nem találunk! Akkor viszont mi jogon feltételezzük, hogy ezek bármiféle egykorú szinházi előadás jelenetét, vagy jeleneteit ábrázolnák és mi lehetett a célja az ábrázolóknak azzal, hogy rajzaikról lehagyták az antik görög szinházi előadások egyik legjellemzőbb, kellékét. Nyilván nem volt ilyen céljuk, tettüknek csupán az az oka, hogy rajzaikon nem szinházi jeleneteket akartak ábrázolni, hanem közismert mitológiai témákat, szabad feldolgozásban! Tehát e vázarajzok igy már nem tekinthetők színháztörténeti forrásoknak. Most már azonban nem lehet kétséges, hogy a végsőkig próbára tettem az olvasó türelmét. Ugyanis egyfelől ezúttal olyan példát boncolgattam, amelyet - más vonatkozásban ugyan - de korábban már részletesen elemeztem. Másfelől e példa ismét csak a tagadás céljait szolgálta, az általam célravezetőnek mondott rekonstrukciós módszert ugyanis csak arról az oldaláról mutatta be, hogy az alkalmas téves rekonstrukciók cáfolatára. - Bár ez sem csekély eredmény! - Most már viszont joggal arra is kiváncsi az olvasó, hogy e módszer uj összefüggések felderítésére is alkalmas-e? Nézzünk hát egy erre vonatkozó példát. Az antik görög kultúra régészeti feltáró! Görögországban több helyütt, de magában Athénben is kétféle színházépület romjait találták meg. Az egyik tipus a közismert görög szinházforma, athéni viszonylatban a Dionüszosz-szinház volt, 107
