Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

III. rész: A koreográfus munkatársai

Miután a díszlettervező magába szívta a koncepciót, a zenét és a koreográfiái vonalvezetést, hozzáfoghat az előzetes diszlet- és jelmezvázlatokhoz. Ezek az előzetes vázlatok gyakran két fázisban jönnek létre. Az első fázisban a tervező eredeti gondolatokat és sajátos stilust keres; rajzokat és formákat vet papírra és a technikai korlátokra nem ügyel különösebben. Amikor rátalált arra, amit keresett.akkor módosítja és önti gyakorlati formába elgondolásait.Ezeket a korai vázlatokat megbeszélheti a művészeti vezetővel, a koreográfussal, a gazdasági igazgatóval, a diszletfestővel és a jelmeztár személyzetével.

Már e vázlatokból is kiderül, hogy vajon a téma aegihlette-e a tervezőt. Ezt az ihletet nem pótolhatja a legszebb muzsika és a legeké letesebb koreográfia sem. Ezért valamennyi munkatárs sikeres munkájának alapvető feltétele, hogy az eredeti téma képes-e mindegyiküket megmozgatni. Minden tervező előbb-utóbb felismeri, hogy a formai szépség nem jöhet létre a semmiből és nem lehet bármire ráhúzni. A formai szépségnek a tartalom erejéből, a tartalom ihlető és lebilincselő képességéből kell fakadnia.

A tervező rajzainak színvonala előre vetítheti a majdani díszletek színvonalát is. A rajzok lehetnek vázlatosak, mert feltételezik, hogy a tervező a megvalósitás során mindvégig jelen lesz. De lehetnek gyskorlatiatlanok is és nélkülözhetik a színpadi erőt, mert a tervező még nem eléggé járatos a szinházi szakmában. Lehetnek túl irodalmiasak vagy túl laposak, mintha falra vagy könyvillusztrációnak készültek volna. Alkalmazhatnak túl sok konstrukciót, mely esetben felállításuk túl sok időt venne igénybe; ez különösen olyankor fordul elő, ha a tervező az építészettől jött a színházhoz. Lehet, hogy túlterhelik a színpadot, mert a díszletbe nem képzelték bele a táncosokat.Paradox módon rossz rajzokban is rejtőzhetnek kitűnő ötletek,amelyek aztán a műhelyben hatásos színpadi díszletté alakulhatnak. Sophie Fedorovitchnak például a rajz soha nem volt erős oldala; a végső hatás viszont mindig rendkívül szuggesztiv lett. A művészeti vezetőnek már a korai vázlatokban is fel kell tudnia fedezni az effajta gyengeségeket, hogy kijavíthassa őket.Megkell győződnie róla, hogy a tervek és a produkció stílusa között megfelelő szerves kapcsolat alakul-e ki.

74