Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

III. rész: A koreográfus munkatársai

nem állnak összhangban a hangulattal vagy a történéssel. A Dísz­előadásban például Tudornak Prokcfjev Klasszikus szimfóniáját meg kellett toldania a zeneszerző Harmadik zongoraversenyének első tételével, hogy a zene megfeleljen balettje történetének. Ez e­­gyébként kivételes eset Tudor gyakorlatában; ő általában aprólé­kos gonddal ügyel rá, hogy a zenét úgy használja, ehogyan a ze­neszerző megírta. De még ha sor kerül is esetleges változtatá­sokra, mindig maradhatnak olyan zenei részletek, amelyek erős próbára teszik a librettószerző és a koreográfus találékonyságát Ha viszont, épp ellenkezőleg, az ötletet a zene sugallta, akkor a koreográfus-librettistának teljes mértékben "vételre" kell át­­állnia s hagynia, hogy a táncképek a zene nyomán szülessenek meg benne. Ilyen esetben, mondja Balanchine, "alaposan megismerkedem a zenével és megkísérlem felmérni, milyen szándék vezette Írás köz­ben a zeneszerzőt, vagy igyekszem olyan témát találni, amely a /x/zene hangulatával összhangban van."' ' Balanchine példája annak a koreográfus-tipusnak, aki általában a zenéből indul ki. Az i­lyen koreográfusokat a zene mindvégig minden más tényezőnél job-29 ban befolyásolja. Kormán lk>rrice mondotta nekünk: "Története­im mindig ugyanannak a folyamatnak a termékei: tizezerszer is vé­­gighallgetom a zenét." Ám mihelyt a gondolat és a képek megszülettek, a koreográfusnak épp oly parancsoló erővel kell alkalmaznia saját mestersége tör­vényeit, mintha a balett más utón jött volna létre. A koreográ­fiának a saját lábán kell állnia; meg kell hogy legyen a saját csorbítatlan épsége és egysége. Kitűnő példa erre a Petruska. A balettet Sztravinszkij rövid ze­nedarabja, a Petruska sirása ihlette - ez most a Petruska kamrá­jában játszódó jelenet kísérőzenéje. És mégis,Írja Benois,"ha ma a Petruska II. felvonásának zenéjét hallgatom, és figyelem, amit a művész - cselekmény és zene abszolút összehangoltságát bizo­nyítva - mozdulataival és arcjátékával többé vagy kevéssé sike­/x/ Dance Journal, London 1931. augusztus-október. 64

Next

/
Thumbnails
Contents