Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
III. rész: A koreográfus munkatársai
nem állnak összhangban a hangulattal vagy a történéssel. A Díszelőadásban például Tudornak Prokcfjev Klasszikus szimfóniáját meg kellett toldania a zeneszerző Harmadik zongoraversenyének első tételével, hogy a zene megfeleljen balettje történetének. Ez egyébként kivételes eset Tudor gyakorlatában; ő általában aprólékos gonddal ügyel rá, hogy a zenét úgy használja, ehogyan a zeneszerző megírta. De még ha sor kerül is esetleges változtatásokra, mindig maradhatnak olyan zenei részletek, amelyek erős próbára teszik a librettószerző és a koreográfus találékonyságát Ha viszont, épp ellenkezőleg, az ötletet a zene sugallta, akkor a koreográfus-librettistának teljes mértékben "vételre" kell átállnia s hagynia, hogy a táncképek a zene nyomán szülessenek meg benne. Ilyen esetben, mondja Balanchine, "alaposan megismerkedem a zenével és megkísérlem felmérni, milyen szándék vezette Írás közben a zeneszerzőt, vagy igyekszem olyan témát találni, amely a /x/zene hangulatával összhangban van."' ' Balanchine példája annak a koreográfus-tipusnak, aki általában a zenéből indul ki. Az ilyen koreográfusokat a zene mindvégig minden más tényezőnél job-29 ban befolyásolja. Kormán lk>rrice mondotta nekünk: "Történeteim mindig ugyanannak a folyamatnak a termékei: tizezerszer is végighallgetom a zenét." Ám mihelyt a gondolat és a képek megszülettek, a koreográfusnak épp oly parancsoló erővel kell alkalmaznia saját mestersége törvényeit, mintha a balett más utón jött volna létre. A koreográfiának a saját lábán kell állnia; meg kell hogy legyen a saját csorbítatlan épsége és egysége. Kitűnő példa erre a Petruska. A balettet Sztravinszkij rövid zenedarabja, a Petruska sirása ihlette - ez most a Petruska kamrájában játszódó jelenet kísérőzenéje. És mégis,Írja Benois,"ha ma a Petruska II. felvonásának zenéjét hallgatom, és figyelem, amit a művész - cselekmény és zene abszolút összehangoltságát bizonyítva - mozdulataival és arcjátékával többé vagy kevéssé sike/x/ Dance Journal, London 1931. augusztus-október. 64