Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
II. rész: A koreográfus témái
mát meghatározott korba helyezni, s ha igen, milyenbe. A szerző használhat elbeszélő formát, mint Huitter és Saint-Léonce Coppéliában, hangulati formát,mint Tudor a Jardin aux Lilae-ban/ Or-33 gonás kert/. * avagy törekedhet arra, hogy a koreográfia bizonyos vonásait absztrahál.ja s azok majd önmagukban jelenjenek meg a színpadon. Ezt tette Fokin a Szilfidekben. "amelyben semmiféle cselekmény nincs. Ez volt az első absztrakt balett. E három forma valamelyikének az adott balettben mindig uralkodónak kell lennie. Még ha bizonyos jelenetekben feltűnnek is a másik két forma egyes elemei, a szcenáriumnak tisztáznia kell, hogy a balett alapvetően elbeszélő, hangulati vagy absztrakt mii lesz-e. Máskülönben a munkatársak nem érthetik meg világosan a szerző szándékait és ezt a tisztázatlanságot végül a közönség is megérzi majd. A balettben nincs helye a "majd csak lesz belőle valami" jelszavu művészeti iskolának. Az effajta homályt kultiváló balettszerző nemsokára azt tapasztalja majd,hogy minden munkatárs a szaván fogja és a maga utján jár, a balett pedig végül szétesik. Mi jellemzi hát a három formát, amelyen keresztül a szerző kifejezheti magát? Az elbeszélő balett elsősorban határozottan megrajzolt alakok révén mondhatja el a maga történetét; ezek az alakok a plakáton gyakran saját egyéni nevet is kapnak,mint"Dr. Coppelius" vagy "Swanilda". Az alakok legyenek eleven, élesen körvonalazott és koncentrált egyéniségek, és lépjenek fel olyan történetben, amely természetszerűleg szembesíti őket drámai konfliktusokban. A szcenárium követeljen a szereplőktől táncost és szinészi képességeket egyaránt. Más szóval, akár a való életből, akár egy tündérmeséből meritse is ihletét, a szcenáriumot táncdrámaként kell felépíteni. A hangulati balett nem annyira történetet mutat be, mint inkább egy sajátos hangulatot és érzelmet. Skálája A rózsa lelkének szelíd bájától azokig a pszichológiai viharokig és neurózisokig terjed, amelyek ma az európai és amerikai művészet számottevő részében oly kedveltek. Szerkesztési problémáit költők könnyebben oldják meg, mint regényírók. /x/ Fokine és Chujoy i.m. I3I. o. 31
