Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
II. rész: A koreográfus témái
2. f e j e ze t A SZERZŐ MUNKÁBAN a/ Témaválasztás "Ez a művészet - mondotta Nővérré -, amely a jó Ízlésből született, végtelen szépséget és változatosságot képes nyújtani." A balett számára minden téma megfelel, ha vizuálisan, mozgás utján kifejezhető. Ám az olyan balettnek, amely maradandó műalkotássá kíván lenni, témájában az emberiség valamilyen igaz és nemes aspektusát kell tükröznie. A témaválasztás a koreográfia művészetének legfontosabb egyedi mozzanata.A jó téma meghatározására - Bjelinszkij alapelvén kivül - nincsenek szabályok. Még látszólag sivár témák is nyújthatnak "szép tartalmat", ha megfelelően dolgozzák fel őket. Példa erre Kenneth MacMillan The Burrow-ja /Az odu/, amely bujkáló emberek reagálásait festi; alaptémája - a félelem - a legkevésbé sem emelkedett téma. Mégis, MacMillan ezt a témát úgy dolgozta fel, hogy a szituációban az emberi jellem nemessége nyilvánult meg. Mindenkor a feldolgozás módja a döntő* A szerző a témát szcenárium formájában dolgozza fel. Ezt a librettó vagy koreográfiái terv alakítja át színpadi táncképekké ; a librettót többnyire a koreográfus készíti elő. Ezért a szcenári— um az a mag, amelyből, ha - mint Blasis mondotta - "Ízléssel választják meg és művészien épitik fel",^*"^ a balett majd kisarjad. A szcenárium szerkezeti hibái vagy az olyan librettőkamelyek nem a munkatársak szoros együttműködésén épülnek, a színpadon gyakran ki/x/ Nővérré i.m. 11. o. /xx/ Blasis i.m. 236. o 25
