Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)
I.rész: A koreográfus
dor drámai koreográfiájának egyes elemei úgy formálódtak ki,hogy a művész szelleme fogékony volt a klasszikus hagyományoktól független táncstilusok iránt is. Ha a koreográfus-jelölt egy társulaton belül táncosként dolgozik, megfigyelheti a korszak jelentős koreográfusait, tanulmányozhatja etilusukat, munkamódszerüket és a táncosokkal való bánásmódjukat. Bármilyenek legyenek saját táncosi képességei, az iskola és a társulat környezete döntő szerepet játszik majd fejlődésében. Főben a környezetben tanulja meg /vagy nem tanulja meg/ a megfelelő művészi magatartást a munkával szemben. A színházban a koreográfusnak el kell sajátítania a mesterségét. Meg kell ismernie a színházat, a szinház tudományát és a drámai szerkesztés törvényeit, ügy kell alkalmaznia a koreográfia konvencióit, hogy a közönség témakezelésének módját logikusnak és hihetőnek érezze. Meg kell tanulnia, hogy e konvenciók elrendezése és kiválogatása épp olyan alkotó munka lehet, mintha eredeti eszméket talál ki és uj mozdulatokat tervez táncosai számára. Kern az uj mozdulatok azok, amire a koreográfusnak a le^:tagyobb szüksége van. Pokin bebizonyította, hogy az Ízlés, az egyszerűség és a drámai érzék fontosabb. Ehhez még hozzá kell tenni az Ítélőképességet is. "A koreográfus szobrászként, a táncosokkalegyütt, kialakítja a pózokat és csoportosításokat és ezeket lépésekkel és mozdulatokkal köti össze. Ennek során néha a szándékoltnál szebb vagy feltűnőbb hatás keletkezik. A koreográfusnak ilyenkor gyors és biztos Ítélőképességre van szüksége, hogy e hatások közül választani tudjon. Ahol csak lehetséges, a fiatal koreográfus, gyakorolja művészetét először kisebb méretekben: iskolai rendezvényeken vagy a tánc világának zártkörű megnyilvánulásain. Re jelenjen meg koreográfusként túl hamar a közönség előtt. Ha mégis, akkor kis müvekkel és kevés szereplővel. Kis müvekben megtanulhatja az egyszerűsítést és a válogatást, ez a fegyelem pedig a történet tolmácsolása szempontjából épp oly alapvető, mint a jellemépités vagy a csoportok /x/. Riels Björn Larseni.m. 13
