Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1922 - 1924

idegessé teszi őket. Mi pedig azt mondjuk: Ha azt követelem, Hogy szomorú testhelyzetet vegyen fel, akkor a replikája is szomorú lesz... "

Ám ugyanebben a vitában Mejerhold azt is mondta, hogy a szinész előbb gondolkodik. A gondolat készteti arra, hogy szomorú testtartást vegyen fel és csak ezután teszi őt szomorúvá ez a tartás; a gondolat készteti futásra is és a félelme ennek a futásnak a szüleménye .

Az a tény, hogy a játékot teremtő folyamatban Mejerhold a gondolkodásnak adja az első helyet, meghatározza a színésznek mint az előadás egyik elemének a jelentőségét. Gyakorta állították, hogy Mejerhold nem tud mit kezdeni a tehetséges és önálló színészekkel, mert az ő számára a szinész csak marionett vagy robotgép, amelyet arra a tisztán formális feladatra Ítéltek, amit ő ir elő neki. Ez üres beszéd csupán. A valóságban a szinész, akinek szerepét alapjaiban véve sohasem vitatta, az "ő rendezői színházában" mind fontosabb és fontosabb szerepet játszott.

A későbbiekben Mejerhold egyre körültekintőbbé vált az alkotás pszichológiai problémáit illetően. "Bioméchanikus módszere" folytonosan alakult és szélesedett, anélkül, hogy bármikor is dogma vált volna belőle.

Bármennyire is paradoxonnak látszik, most, amikor egy olyan realista szinház szinésze vagyok, mint a Kis Szinház, és ahol megismertem Sztanyiszlavszkij "fizikai cselekvéseinek módszerét", ha pillantást vetek megtett utamra, sokkal többet fogadok el Mejerhold "biomechanikus módszeréből", mint abban az időben,amikor mejerholdista szinész voltam.

92