Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1922 - 1924

lan hatásokat tudtak kicsalni. Ugyancsak az Erdőben egy másik, a népi komédia által igen kedvelt módszerrel is találkozunk: különös hangszereken /fésűkön stb./ előadott burleszk muzsikával. Ez az egykor a szkomorohok és vándorszínészek kitalálta fogás a cirkuszokban még ma is fennmaradt. Mejerhold is innen vette át,mint ahogy átvette az akrobatikus gageket, pofonokat és hajlongásokat, amelyek konstruktivista rendezéseiben, beleértve az Erdőt, nagy bőségben fellelhetők.

A cirkuszon kivül Meyerhold a music-naliokat is felhasználta rendezéseiben, a jazzmuzsikával és az excentrikus táncokkal /gél Európára! . Bubusz/. A music-hall színésze .olyan kvalitásokkal rendelkezik, amelyeket Mejerhold szeretett volna átültetni a prózai színházba: pontosság, "keresetlenség", virtuóz technika, abszolút ritmusérzék, fürgeség jellemzi a music-hall színészét, aki kitünően tudja, mivel kelthet minimális idő alatt maximális érzelmeket a nézőben. Ezek az igazi mesterségbeli tudás feltételei, és teljességükben hiányozták a XIX. század prózai színészéből, akit az "ábrázolás" "az érzelmek átélése" elméletével táplálták. Amikor Mejerhóld felszólítja a színészeket, hogy tanuljanak a bohócoktól, artistáktól, bűvészektől, táncosoktól és énekesektől, ezzel uj játékmódszert alakit ki: a biomechanikát, amely a színházat a cirkuszhoz és a music-hallhoz közeliti és feltámasztja a nagy színházi korszakok sokoldalú színészét.

88