Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1922 - 1924
elősegítették a tengelye körül mozgó háttér változatosságának az érzékeltetését.x’ A szerkezet, tekintve, hogy kizárólag aktiv elemekből állt össze, alapvetően szembeszállt a "diszlet"-tel. Megkövetelte tehát a jelmez-koncepció módosítását is. A színpadi munkát kellett szolgálnia. így született meg a "színész munkaruhája" formula /prozogyezsda/: nadrág és munkászubbony. Ezt az öltözéket a rendeltetés és a szerep szerint különböző kellékekkel egészítették ki. A kék munkaruha jói szolgált akár egy tábornok akár egy kádár szerepéhez. A konstruktivista rendezés létrehivői mindezt csak első lépésnek tekintették. Azt remélték, a későbbiekben tel jesen színházon kivüii előadást is megvalósíthatnak: megszüntetik a színpadot, a diszletet, a jelmezt, sőt következésképpen a szinészt és a színdarabot is. Az előadás helyét a munkások szabad játéka foglalja el, akik pihenésképpen szabadidejük egy részét rögtönzött szinészi játéknak szentelik. Talán éppen azon a helyen, ahol csak az imént hagyták abba munkájukat, és olyan történeteket adnak elő, amelyet egyikük a helyszínen talál ki. A konstruktivisták számára az volt a iegfontosebb: nehogy felújítsák a forradalom előtti esztétikai ideálnak megfelelő lágy és harmonikus mozgásokat /a szinpadi festészet és a szinészek gesztusainak dekorativ vonalait/, amelyeket az epedő recitálás és az idealizált tétlenség és parazitizmus más jellegzetességei is kisértek. Az előadást uj irányba kellett tolni: fel kellett fedezni a munkafolyamatok esztétikáját, az erőfeszítések tényleges megvalósításának az alapjait. A csodaszarvasban ezeket az alapelveket valósították meg. íme a szinhaz, amely lehetővé teszi a konstruktivizmus számára, hogy széles skálán és teljes lendülettel kibontakozzék /.../. ■*■* A csodaszarvas gépkonstrukciójának ötletét Meyerhold sugallta Fopovának. ízt javasolta, hogy egy szélmalmot vegyenek kiindulási pontnak, mivel a darab hősei egy' öreg malomban laknak. 75
