Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
Nina Gourfinkel: Vszevolod Mejerhold
De akármennyire érdekelték is az irodalmi, művészeti formák, igazi mesterei mindvégig Molière és Shakespeare.Molière kutatóit félszázaddal megelőzve, elsőként közelitette meg a népi hohózaton és az olasz komédián keresztül, ráadásul csodálatos kifinomultságu "versailles-i" keretben /1910-es Don Juan-rendezése/. Ami pedig Shakespeare-t illeti, a Hamlet eljátszása és rendezése életének álma volt. Félig szomorúan, félig mosolyogva mondta tanítványainak, nem sokkal halála előtt: "Véssétek a sírkövemre: ,A színésznek és rendezőnek, aki soha nem játszotta és nem rendezte a Hamletet’ /’Nagyon szeretett volna legalább egy könyvet Írni, ezzel a cimmel: Hamlet. Egy rendező regénye, amelyben leírja az oly sokszor megálmodott és soha meg nem valósult előadást. Egyike azoknak az erős egyéniségeknek, akik rányomják bélyegüket, koruk színházművészetére, akik egyesekből határtalan csodálatot, másokból viszont engesztelhetetlen gyűlöletet váltanak ki. Művészi vonatkozásban éppúgy, mint személyes és erkölcsi síkon, egyfajta anti-Sztanyiszlavszkijnak akarják feltüntetni. Minél mélyebbre hatolunk azonban ekét ember örökségének tanulmányozásában, annál világosabbá válik, hogy Sztanyiszlavszkij nem volt tévedhetetlen olimposzi istenség, örök érvényű,kőbe vésett törvények kinyilatkoztató ja, és Mejerhold sem pusztán a polgárt meghökkenteni és elkápráztatni.vágyó pojáca, hanem ez akét, egyforma nyugtalanságtól űzött zseni egymást egészítette ki. Szüntelenül szemben álltak és szüntelenül közeledtek egymáshoz, háláiig összefűzte őket az örökké elégedetlen művészek közös sorsa. Sztanyiszlavszki j nem vdLt az a ha jthatatlán "realista”, akit a személyi kultusz korszaka unalmas bálvánnyá dermesztett és Mejerhold sem változó szinü kaméleon, akinek egyetlen gyönyörűsége a rombolás, ügy rombolt, hogy közben minden gondolata az alkotás volt. Senki sem értette őt annyira, mint Jevgenyij Vahtangov, a korán elhunyt nagy rendező,mindkettőjük tanításának letéteményese,akitől azt várták, hogy majd létrehozza a két,állítólag ellentétes tanítás szintézisét. "Valamennyi orosz rendező közül - mondta Vahtangov 1922-ben - egyedül Mejerholdnak van érzéke a szinpadszerüséghez. Próféta volt a maga korában, amely éppen ezért nem fogadta el.. Mindabban, amit adott, 6
