Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1905 - 1917
Egy esős őszi napon gyaszmenet vonul az utcáin. A koporsót mögött haladók arca a gyász fájdalmát tükrözi. Hirtelen a szél elfujja az egyik gyászoló kalapját. Az illető lehajol érte, de a szél az egyik tócsából a másikba kergeti a kalapot. A tiszteletet parancsoló úriember pedig szalad utána, ugrabugrál és közben nevetséges fintorokat vág. Azt mondhatná az ember, hogy egy ördögi kéz a gyászmenetből nászmenetet varázsolt. Oh ha sikerülne egyszer ilyen hatást kiváltanunk a színpadon! "A kontraszt." Vajon csak arra van hivatva a groteszk, hogy ellentéteket alkosson vagy hangsúlyozzon? Vajon nem önálló hatás-e? Mint például a gótika? Az ég felé törő torony az imádkozó patetikus lelkesültségét fejezi ki, ugyanakkor a vizköpők a pokolt idézik a kiszögelléseken. A bujaság, az eretnekség gyönyöre, a létezés szörnyűségei mintha csak azzal a céllal jelennének meg itt, hogy a lelket eltérítsék a szélsőségesen idealista aszkétizmustól, A gótika a pozitívnak és a negatívnak, az éginek és földinek, a szépnek és a csúnyának frappáns kiegyensúlyozása. Ugyanígy a groteszk is, a csúnya fokozásával meggátolja a szépet abban, hogy /schilleri értelemben/ szentimentálissá váljék. A groteszk lehetővé teszi, hogy a köznapit teljesen uj oldaláról közelítsük meg. Olyan mélységekbe hatol, hogy a mindennapi megszűnik természetesnek látszani. A számunkra látható világon túl, az életnek titokzatossággal teli hatalmas birodalma létezik. A groteszk a természet felettit kutatja, szintetizálja az ellentétek kvintesszenciáját, megalkotja a jelenség képét. Eképpen a nézőt arra készteti, hogy megpróbáljon behatolni a felfoghatatlanba. Alexandr Biok /Az Ismeretlen nő első és harmadik felvonásában/, Fjodor Szclogub /Iván, a porkoláb és Jehan apród/, valamint Frank Wedekind /A föld szelleme, Pandora szelencéje, A tavasz ébredése/^ Wedekindeu, sajnos visszahúzta a rossz Ízlés és az irodalmon kívüli elemek iránti vonzódása. - Y. -Mejerhold. 56
