Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1905 - 1917
A közönség azért megy a színházba, hogy emberek művészetét lássa - de vajon müvészet-e önmagunk mutogatása? A közönség a mesterségbeli tudásból és a játékból fakadó invenciót váirja és ehelyett az életet vagy annak szolgai utánzatát mutatják neki. Vajon nem az jelenti-e az ember szinpadi művészetét, hogy igyekszik környezetének bélyegétől megszabadulni, hogy maszkot, dekorativ jelmezt választ magának és technikájának lendületével lenyűgözi a közönséget? Egyszer mint táncos, máskor mint álarcosbálról távozó inbrikus, megint máskor pedig mint jokulátor, vagy mint a régi olasz vígjátékok együgyű figurája jelenik meg előtte. k maszk bűvös hatalma lehetővé teszi a néző számára, hogy ne csak egy ilyen vagy amolyan Harlekint lásson, hanem valamennyi, emlékezetében megőrzött Harlekin megjelenjék előtte. Ugyenehhez a hatáshoz járulnak hozzá a gesztusok is, az ex improviso tréfák a maguk hiperbolikus valószerűtlenségével /.../. A szinész támcos is /.../. Megrikat, majd néhány másodperccel később megnevettet /.../. Egyszer ruganyos és hajlítható, máskor pedig esetlen és tenyeres-talpas. Ezerféle hanglejtést, intonációt ismer, de nem utánozza ezt vagy azt a másik személyt. Csak díszítésre, mozgásainak és mozdulatainak kiegészítésére használja fel ezt az ismeretét. Tud gyorsan beszélni, ha huncut csirkefogót alakit és tud vontatott hangot használni, ha tudálékos embert személyesít meg, a teste mértani figurákat alkot, sőt ha kell, vidáman és gondtalanul repked a színpad egyik végéből a másikba. A szinész halott maszkot visel az arcán, de képes arra, hogy egyetlen szempillantás alatt olyan poziturát, vegyen fel, amelyben a maszk életre kel. Isadora Duncan feltűnése és főként Jacques Dalcroze a ritmusra vonatkozó tanításainak elterjedése óta a szinész mind gyakrabban teszi fel magának a kérdést szinpadi mozdulatainak és mozgásainak értelmét illetően. De a maszkkal még mindig nem törődik /.../. Kísérletet tettem arra, hogy Don Juan alakját a maszkok színházának alapelve szerint tolmácsoljam. De nem fejtették meg ezt a maszkot a szinész arcán. /,../. Mégis nyilvánvaló, hogy Molière számára Don Juan csak marionette-figura, amelyre a szerzőnek azért van szüksége, hogy számtalan ellenségével leszámoljon. Molière maszk-hordozót farag Don Jüanból. Egyszer a hitetlen kicsapongó, 52
