Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1895 - 1905

hatású díszletek közé helyezve a színészeket, a dráma elveszett. Kipróbáltuk a dekorativ pannót. Egy sor kísérlet /Beatrix nővér, Hedla Gabler/ azonban azt mutatta, hogy a dekorativ pannó sem Jobb a térhatású díszleteknél, amelyek között a mozdulatok szétszóródnak, ahelyett, hogy pontosan, élesen kirajzolódnának. Giottónál semmi sem töri meg a vonalak harmóniáját^ mert művészetét dekorativ és nem naturalista sikra helyezi. Bár a színháznak nincs visszaútja a naturalizmushoz, mégsem teheti magáévá a "dekorativ" szemléletet /legalábbis nem abban az értelemben, mint a japán szinház/.

A szimfonikus zenéhez hasonlóan, a dekorativ pannó is speciális feladatot tölt be, és ha mint képnek, alakokra van szüksége, ezek csak ráfestett alakok lehetnek, vagy a színházban, kartonpapir sziluettek, de semmiképpen sem viaszból, fából, vagy húsból és vérből való figurák, mert a dekorativ pannónak két dimenziója van, és kétdimenziós figurákat követel.

Az emberi test és a kellékek - asztalok, székek, ágyak, szekrények - három dimenzióval rendelkeznek. A színházban tehát, ahol a színész a legfontosabb objektum, a plasztikus művészet elemeiből kell meríteni, nem pedig a festészetből. A szinész számára a szobrászat az alapvető művészet.

íme az uj szinház első kísérleti eredménye, lezárult egy ciklus, egy történetileg szükséges ciklus. Egy sor tudatos konvenciókat alkalmazó rendezést eredményezett, és uj helyet adott a prózai színpadon a dekorativ festészetnek.

38