Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1895 - 1905

2. Vízszintes egyenes, ahol a színház négy tényezőjét balról jobb­ra négy pont jelöli: A szerző, a rendező, a szinész és a néző. Ez másfajta szicház, "az egyenes vonal színházának" fogjuk nevezni. Itt a szinész szabadon tárja fel lelkét a néző előtt, miután ma­gába fogadta a rendező művészetét, ahogyan az utóbbi a szerzőét. ------->------5-------------------------?------» -------------------­X---------X-----------------X----------------*--­A "háromszög-szinházban" a rendező részletesen ismerteti elképze­léseit, felvázolja a saját felfogása szerinti szinpadi alakjait és kijelöli a szüneteket; majd addig próbáltat, amig koncepciójá­nak legapróbb részlete is megvalósul, amig olyannak látja és hall­ja az előadást, ahogyan az magányos munkája során megjelent előtte. Ez a "háromszög-szinház" hasonló a szimfonikus zenekarhoz, itt a rendező a karmester. Az a tény, azonban, hogy a szinház nem ad a rendezőnek pulpitust, rávilágít a két módszer különbözőségére. Ellenvetésül arra fognak hivatkozni, hogy bizonyos esetekben a szim­­fónikus zenekar nélkülözheti a karmestert, ha például olyan müvet kell előadnia, amelyet éveken át játszott már vezényletével. Bizonyos, hogy ez alkalommal a produkció gyengébb lesz, bér a mód­szer azonos /.../. Nem fog közvetlen hatást gyakorolni a közönség­re . A szinész művészetének jelentősége másban rejlik; nem elég, hogy a nézővel megismertesse a rendező koncepcióját. A szinész csak akkor ragadhatja magával a közönségét, ha a szerző és a rendező gondola­taitól áthatva, saját énjét juttatja érvényre a szinpadon. 52 Néző Kende z ő Szerző Színész

Next

/
Thumbnails
Contents