Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1895 - 1905

így történt azoknak a szinészeknek az esetében, akiket "csehovi" jelzővel illetnek. Az ő kezükben volt a darab tolmácsolásának a kulcsa.

A verbális ritmust sikerült ugyan a rendezőnek megragadnia, de hamarosan elvesztette a kulcsot a mü egészéhez: nem vette észre, hogy /a Cseresznyéskerttel/ Csehov a kifinomult realizmusból elmélyült, misztikus liraiságba lépett át.

Csehov tolmácsolásának modorából a Művész Színház sémát alakított ki és azt gépiesen más szerzőkre is alkalmazta. Csehov-módra .játszotta Ibsent és Maeterlincket. Ráadásul még csak nem is Csehov zenéjén keresztül közelitette meg Maeterlincket, hanem a racionalizálás régi módszerével felfegyverkezve. A vakok színpadi alakjaiból jellemeket formált, A hivatlan vendégben a Halál tüllfelhő formájában jelent meg.

Mint mindig a naturalista színházban, minden nagyon bonyolult lett és nem csupán sejtelmes, jóllehet Maeterlinck színdarab jaibanminden sejtelmes.

A szinház - hála Csehov zenei ihletésű költői tehetségének - kiléphetett volna a zsákutcából, ezt a zenét azonban alárendelte a technikának, meg a trükköknek, és végül, amikor az iró korábbi jellegű alkotásai mellett egészen más megközelítést igénylő müveket kezdett alkotni, elvesztette saját szerzője tolmácsolásának kulcsát /ahogyan a németek elvesztették Hauptmann interpretálásáét/. 1*

Ez történt Csehov esetében, aki a Cseresznyéskerttel meg akarta ujitani Írói művészetét,úgy, ahogyan Hauptmann akart letérni a Takácsok útjáról a Schluck és Jan, vagy az És Pippa táncol megírásával.

26