Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1895 - 1905
pillanatában már fáradt. így tette tönkre a Cseresznyéskert harmadik felvonásának harmóniáját a Művész Színház rendezője. A szerző szerint ennek a felvonásnak a vezérmotivuma Baryevsácaja rossz előérzete /a Cseresznyéskert eladása/. Körülötte az élet értelmét vesztette. Az elégedettek - mintegy lidéroálomban keringenek a zsidó zenekar monoton csörömpölésére; lendület, tűz, kecsesség, sőt, élvezet nélkül forognak egy unalmas modern táncban, és nem tudják, hogy a talaj, amelyen táncolnák, kicsúszik a lábuk alól. Egyedül fianyevszkaja látja előre a bajt, várja, és küzd ellene; egy pillanatra sikerül megállítania a kerék forgását - a marionettek lidércnyomásszerü táncát. A felvonás harmóniája igy jelentkezik; egyrészt Banyevszkaja sóhajtozása, rossz előérzete /ime, a végzetszerüség Csehov uj, misztikus drámájában/, másfelől a mutatványos bódé /nem ok nélkül táncol Csehov Charlotte-ja fekete kabátban és kockás pantallóban, a bábszínház figuráinak kedvelt öltözékében/. Zenei nyelvre fordítva ez a szimfónia egyik tétele, amely tartalmazza egyrészt a fő dallamot - Banyevszkaja aggodalma, pianisszimótól forte kitörésekig terjedő lelkiállapota -, másrészt a hátteret - disszonáns kiséret: a vidéki zenekar monoton cincogása, és az élő halottak /kicsinyes kispolgárok/ tánca. A bűvész jelenete csak ennek a bárgyú táncnak a továbbrezgése, hirtelen disszonancia, amely azonnal belevegyül a tánc jeleneteibe, igy a zenének hol erősödnie, hol halkulnia kell, mig a tánc egész idő alatt folyhat, lehalkitott kísérettel, de csak a háttérben. Nos, a Művész Szinház rendezője megmutatta, hogyan lehet megsemmisíteni a felvonás harmóniáját. A büvésztrükkökkel, mindenféle részletekkel és kunsztokkal kitöltötte az egész, hosszú és bonyolult jelenetet. A néző erre koncentrál, elveszti a téma fonalát, és a felvonás végével, ha emlékszik is a háttér melódiájára, de az elfojtott vezérmotivum már elkerülte a figyelmét. A Cseresznyéskertben csakúgy, mint Maeterlinck drámáiban a láthatatlan hősnek még akkor is jelen kell lennie, amikor a függöny már legördült. A Moszkvai Művész Színházban nem éreztük a jelenlétét. Csak típusokra emlékeztünk. Mig Csehovnál a szereplők nem lénye-22
