Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1895 - 1905
Egyik rendező sem értette meg, hogy az "élethü" jelenetek és a tömeg tipikus alakjainak bármennyire is szines kaleidoszkópja sem hozhatja létre a "cézárizmus" szintézisét. A színészek maszkja mindig rendkívül karakterisztikus. Élő arcok, pontos másolatai azoknak, melyekkel naponta találkozhatunk. Minden arra mutat, hogy a naturalista színház a szinész arcát tekinti legfőbb kifejező eszközének, és minden mást elhanyagol. Nem veszi tudomásul az emberi test vonzerejét, és nem kivánja meg színészeitől mozgáskultúrájuk fejlesztését. Miközben iskolát teremt, megfeledkezik arról, hogy a testkultúrát kellene megtennie legfőbb tananyagnak; miközben arról álmodozik, hogy szinre viszi az Antigonét és a Julius Ceasart, elfelejti, hogy ezeket a drámákat zenéjük másfajta színházba utalja. Végül is az emlékezet megőrzi a tökéletes maszkokat, de a testtartást vagy a ritmikus mozdulatokat sohasem /.../. A naturalista szinház tökéletes átváltozásokra képes színészeket hozott létre, és ennek érdekében nem fizikai adottságaikra, hanem a maszkra, a hangsúlyozásra, sőt, dialektusokra és hangutánzó szavakra épitett. Ezeket a színészeket arra biztatják, veszítsék el szeméremérzetüket, pedig esztétikai érzékük fejlesztésére lenne szükség. így tesznek szert az amatőr fényképészek jellegzetességére, a mindennapi részletek megfigyelésének képességére. A naturalista szinház világos, kész, preciz kifejezésmódot követel a színésztől; nem fogadja el az utalásos, szándékosan elnagyolt játékot. Ezért az ilyen szinész nagyon gyakran túljátssza szerepét. Hiszen egy szerep tolmácsolásánál semmi szükség arra, hogy a kontúrok éles hangsúlyozásával tegyük világossá az alakot. A _ nézőben megvan a képesség, hogy az utalást a saját képzeletével egészítse ki. Igen sok embert éppen a szinház titokzatossága vonz, az a vágy, hogy ennek mélyére hatoljon, ügy tetszik, a naturalista szinház megtagadja közönségétől az álmodozásnak, a kiegészítésnek azt a lehetőségét, amelyre a zene hallgatásakor nyilik alkalma. A naturalista szinház kitartó makacssággal űzi el a színpadról a titok hatalmát. így történt, hogy Csehov Sirályának első rendezői 20