Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
állítottak. Mivelhogy én, aki elvetem a naturalizmust, teljes odaadással játszottam kedvenc szerepemet /Trepljovot/ ehben az előadásban. Kétségtelen, hogy ebben az előadásban meg voltak a naturalizmus különböző elemei, ez azonban mellékes. A lényeg az, hogy hála Sztanyiszlavszkij zseniális rendezésének, amely Csehov prózájának titokzatos poézisét színpadra vitte, az előadás felett a költészet szelleme lebegett. Őelőtte Csehovnak csak a szövegét játszották el és megfeledkeztek arról, hogy drámáiban a kinti eső sustorgása, a zsaluk mögött ébredező reggel, a kis tó feletti ködpára elválaszthatatlan a szereplők magatartásától. Őelőtte mindezzel csak a regényekben találkoztunk. Abban az időszakban ez felfedezésnek számitott; a naturalizmus csak akkor jelentkezett, amikor mindez sablonná vált. A közhelyek - legyenek azok naturalisták vagy a "mejérholdizmus" termékei - mindenképp rosszak. Egész életemben arról álmodoztam, hogy egyszer megrendezhessek egy görög tragédiát Leningrádban, a Kazan székesegyház előtti téren. Még Görögországban sincs e célra ilyen kedvező, úgyis mondhatnám ideális térség. Zárt területet kialákitó, köriv formájú oszlopsor, amelynek két szárnya körülfogja a középponti teret. Az egyes oszlopok között nagy a mélység, ami lehetővé teszi, hogy a jelenésükre véró színészek elrejtőzzenek.1’ Puskin Shakespeare tanítványa volt. Álklasszikus örökséggel terhes színházban ez forradalmat jelentett. Ám Borisz Godunovjának szelleme még forradalmibb, mint a szerkezete. A cenzúra követelésére a nép darabot záró felkiáltását /"Éljen Dmitrij cár!"2'/a következő hires szerzői utasítással helyettesítette! "A nép hallgat." Puskin becsapta a cenzúrát és ahelyett, hogy csökkentette volna, ezzel még jobban kihangsúlyozta a nép szerepét a színdarabban. Mert az a nép, amely hallgatva fejezi ki véleményét, többet mond, mint amelyik megéljenzi az egyik vagy a másik cárt. A Kazán katedrális .építészét /1801-1811/ a római Szent Péter Bazilika és főként Bernini oszlopsora ihlette. p Ezt a szöveget a cenzúra lázitónak minősítette, mivel az ál-Bmitrijre vonatkozott. 175
