Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
A jó színészt az különbözteti meg a rossztól, bogy csütörtökön nem úgy játszik, mint kedden. A színész öröme nem az, ha megismételheti, amit egyszer már sikeresen megoldott, hanem, hogy az együttes munka keretein helül variációkat és rögtönzéseket hoz létre. Amikor a tér és idő megkövetelte korláton belül marad /amit az előadás kompozíciója vagy a partnerek együttese szab meg/, a szinész áldozatot hoz az egység érdekében. Amikor a rendező hozzájárul a rögtönzéshez, saját keretein belül ő ugyanezt teszi. Ezek az áldozatok akkor termékenyek, ha kölcsönösek. Gyakran észrevettem, hogy mikor egy tehetséges szinész áthágta előzetes elképzelésemet, szemet hunytam engedetlensége felett, vagy méginkább — nem is vettem észre. Amikor felhívták rá a figyelmemet, őszintén elcsodálkoztam. Néha úgy tetszett, hogy én találtam ki, vagy én kivántam ezeket a "szabadosságokat". Szeretném megtiltani a színésznek, hogy bort, kávét igyék, hogy Valeriánát szedjen. Ez rongálja az idegrendszert, holott a színésznek teljesen egészségesnek kell lennie. Amikor egy költő azt irta Elaubert-nek, hogy könnyek között alkotta versét, Flaubert kinevette. Szergej Jeszenyin - szemben a közszájon forgó vélekedéssel - sohasem irt verset alkoholmámorban. A szinész művészete - és általában minden művészet - tudatos tevékenység, amelyhez tiszta fej, jó közérzet és pontosan működő, egészséges akarat szükséges. Századunk elején feltűnt egyfajta "neuraszténiás hős"-nek neve-' zett szinésztipus és figyelemre méltó, hogy éppen ezek a színészek mentek tünkre szakmailag a leggyorsabban. 40-45 éves koruk táján, amikor a prózai szinész pályájának csúcsára ér - valamennyien erkölcsileg és fizikailag roncsok voltak. A színészben az egyéniség a legértékesebb. Ennek minden alakításán át kell sütnie, bármilyen ügyes is legyen az. Ismertem egy bizonyos Petrovszkij nevezetű színészt, aki bámulatos átváltozóképességgel rendelkezett, de egyéniség hiányában sohasem vált, nagy művésszé. Biztosan megvolt benne az egyéniség csirája valamikor, de ahelyett, hogy fejlesztette volna, elhanyagolta. Azt hiszem, eredetileg mindenkinek van egyénisége - egyik gyermek sem hasonlít a másikra. Minden nevelés az egyéniség megsemmisítésére 167
