Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

ad neki, de a legfontosabb csak a tizenharmadik jelenetben bukkan ki, a forrásnál /Borásznál ugyenez a hatodik képben történik meg/. Hamlet vonzóereje talán éppen abban rejlik, hogy soká nein bomlik ki előttünk. Csak az olaszok játsszák jól - ők ismerik a ki nem mondás titkát. A németek és az oroszok számára ez teljesen isme­retlen. Fék, kendőzöttség. Az ész bajjal jár előadásában ezt meg­oldottuk. lassú a kibontakozás, de az utolsó felvonásra olyan erő halmozódik fel, ami eddig még senkinek sem sikerült. A forrás jelenetében Grigorij hirtelen a szerelmes ember szerepében jelenik meg előttünk, lengyel jelmez, karcsú derékkal. Szinte lámgralobban a szerelemtől. Később, a páncélingben kényelmetlenül érzi magát. Az önjelölt szerepének vonala hullámvonal. A hullám a forrás je­lenetében tetőződik. Itt a szenvedély csúcspontját kell adni. Mindaz, ami Krakkóban, Wysniewecki házában történik, kissé nevet­séges. Az ál-Dmitrij rendkivül távol áll Napóleontól, a katonai aszkétizmustól. Legfigyelemreméltóbb akkor, amikor szerelemtől bó­dult csalogányként dalol. 161 I

Next

/
Thumbnails
Contents