Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
A prológust csakis ünnepélyesen lehet Játszani. És itt abban rejlik a nehézség, hogy a végtelenül gyors tempó mellett sem veszhet el a jelenet fenségessége. Két ember áll. Igen fontos a környezet. Milyen évszak van? Ennek nagy a jelentősége. Hideg van - a szereplők is tartózkodóak, hidegek. A zenén keresztül közelitünk az alakokhoz, ügy érzem, például, hogy szerkezetileg nem hatna jól, ha Sujszkij fiatal emberrel beszélgetne. Óvatosság, szoborszerüség. Nem sétálgatnak. Mereven állanak valamiféle tárgy mellett. Szél, hideg. Ez Shakespeare. Súlyosan mondják a szavakat. Öltözetük harci, beszédük is az. A legfontosabb, hogy a város hadi készültségben van. Őr járatokat szerveztek. Készenlétben állnak a lövészek. : Ez adja meg a hangulatot. Alkonyodik. A nap visszfénye az arcokra hull. És természetesen, nem bunda van rajtuk, hanem páncéling, és nem szánon haladnak át a városon, hanem lovon. Általában számomra úgy tűnik, hogy a darab katonai jellegű és helytelen, ha civil darabnak játsszák. A helyzet feszült, s bármely pillanatban előfordulhat, hogy a kard után kell kapni. Vorotinszkij alakitójának éreznie kell a prológus festőiségét, feszültségét - ezek a prológus mozgató rugói. Nincs helye itt az intimitásnak. Szükséges, hogy ezek a verssorok zenei módon zengjenek és a nézőnek rögtön meg kell éreznie, hogy különösen ünnepélyes előadásra jött, ahol nagy események történnek és nagy szenvedélyek forrnak. Ez a kettős! zenei bevezetés a szereplők tragédiájába, pezsgő szenvedélyeikbe. Megtalálhatók a jelenetben a Hírnök funkció elemei is, amikor Sujszkij arról beszél, hogy Uglicsba küldték a gyilkosság kivizsgálására. Itt nem szabad intimitásnak lenni. Mintegy a nézőtérnek beszél. Szép lesz a jelenet, ha erőteljesen, fennségesen, ünnepélyesen mondják el.Ilyen lesz a fény is, ilyenek a jelmezek, a maszkok is, sa közönségnek tapsviharban kell kitörnie, vég nélkül ki kell hivnia a színészeket. A vers zenei hullámzást, belső dallamot követel meg. Elgyönyörködöm a vershullám zeneiségében, amely igy ring. /Eelolvassa a színdarab első párbeszédét./ Ilyenek a tenger hullámai is és a jó úszó érzi, 155
