Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

Látjuk első álmát. Azután a másodikat. Két álom. S a szerzetessel való jelenetben első szava: "Megint a régi álom! Lehet ez?"' Azután ismét álom következik. S amikor felocsúdik,igy szól: "Elvégeztetett! Én vagyok Dmitrij, én vagyok a cárevics."

Tulajdonképpen ezzel kezdődik a darab, ami eddig történt, csupán előjáték.

november 20-1 próba. Éjszaka, Cella a Csudov-kolostorban

... Meglátogattam Lev Tolsztojt. Tolsztojt rendszerint Eepkin képének prizmáján keresztül ábrázolják, öves orosz ingben, szakállal, amely Sztaszovéhoz hasonlit. Rendszerint magas, erőteljes, egészséges embernek mutatják be. így képzeltem el én is őt, mielőtt nála voltam Jasznaja Poljában. Heggel érkeztem meg Szulerzsickijjel.

A reggelizőabrosz fehér volt, rajta rengeteg pohár, tányér, evőeszköz. Sok ember volt a szobában: Tolsztoj titkára, Makovieckij doktor, leányai, vejeijStb. Megkértek, hogy várjunk, Lev Nyikolajevics még nem jön ki az asztalhoz. Bárki érkezett is hozzá, soha nem változtatta meg életrendjét. Leültünk. Megmutatták: "Az ott Lev Nyikolajevics szobája." Nem tudom, miért mondták ezt nekünk. Az ajtónak arra pontjára szegeztem szememet, ahol elképzelésem szerint Lev Nyikolajevics fejének meg kell majd jelennie - jó magasra néztem /magasan maga fölé mutat/. Az ajtó hosszú ideig nem nyilt ki. Végül is megmozdult a kilincs. Megint arra a pontra néztem, ahol elképzelésem szerint Lev Nyikolajevics fejének elő kellett bukkannia. Végül is kinyilt az ajtó és megjelent egy ilyen alacsony /mutatja/ fekete köpenyes, sapkás figura és apró léptekkel átment a szobán, talán mosakodni, talán máshová. Lev Tolsztoj kiszáradt, apró öregember volt. Meghökkentem.

Második benyomásom róla - a reggelije. Vegetáriánus ételekkel megrakott lábaskát tettek elé. Répa volt, vagy talán karotta - nem emlékszem. Nagyon kedves volt, amikor evett. Eszembe jutott Muzil egy öregember szerepében. Muzil evés közben /például, amikor áztatott almát evett/, úgy csámcsogott, mint a gyerekek, ha valami finomat kapnak, például tortát. És megszerettük azért az élvezetért, ahogy az almából falatozott. Megszerettük az első percben.

144