Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

A mi feladatunk abban rejlik, bog; a szinház eszközeivel a lehető legvilágoaabban és legteljesebben adjuk viasza a szerző elképzelését, a az életre az ő szemével tekintve, megtaláljuk azt a szemszöget, amelyet a szerző választott magának az élet eseményeinek kifejezésére. Ez igen bonyolult feladat, amelyet még hozzá az előadás valamennyi komponensében meg kell oldalunk - a színpadkép!, plasztikai, ritmikai stb. részben -, tehát minden eszközzel, amely a rendező rendelkezésére áll annak feltárásához, hogyan világit be a szerző szemének fényszórója az élet áradatába, az emberi kapcaólatokba,azokba a konfliktusokba, abba a tárgyi környezetbe, amelyet a szerző eszmei álláspontjának kifejezésére, mondanivalójának kifejezésére használ fel.Itt teljesen összhangba kell kerülnie, eggyé kell forrnia annak az izgalomnak, amely a szerző képzeletét fűtötte és annak a lelkesültségnek, amely a színházi társulatot, élén a rendezővel áthatja.

A rendezésnek ez a része a könyvillusztrátor munkájához hasonlít, akinek szintén az a feladata, hogy a maga müvéssetének eszközeivel behatoljon a szerző képzeletébe, s rajzai pontosan kifejeszék az Író gondolatmenetét. Itt olyan meghökkentő egybeesések fordulhatnak elő, amelyektől azután már más művészek sem tudnak eltérni. Még Picasso sem tudott Don Quljote-jában eltérni Dorez-től, mert annak zseniális megoldásai kanonlzálódtak. /Igaz ugyan, hogy Picasso rajza időbeli korrekciót hajt végre; müve abszolút mai, a huszadik század grafikai eszközeivel élő munka./ Ilyen dorez-i mércét kell állítanunk a drámai mü színpadi megvalósítása elé is. Amit Dorez a grafika művészetében talált meg, azt kell megkeresnünk a színpad művészetében is.

Hlncs szándékomban azt mondani, hogy a rendező illusztrátor. Éppen ellenkezőleg, a rendező olyan művész, aki a szerzői koncepció mélyébe hatolva a maga kifejező- 91 -T