Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezői elgondolás kialakításának útján
A veszély itt nemcsak a stilizálásban rejlik, hanem mélyebb ennél. Ezen az utón születnek meg a szárnyaszegett, művészileg kiforratlan előadások, amelyek bár kifogástalannak tűnnek, mégis unalmasak és nem hoznak örömet. Már az elgondolás megszületésekor a legmagasabb rendű igénnyel kell fellépnünk önmagunkkal szemben, hiszen ekkor tárulnak fel azok az utak, amelyeken elindulhatunk. Vagy igazi művészi alkotást hozunk létre,vagy pedig egyszerűen megszervezünk egy előadást, amely lelkiismeretes munka ugyan, de nem művészi alkotás. Ezért kell elszakadnunk a megszokott, idő előtt kialakuló koncepciótól, amely a legkisebb ellenállás vonalán, a felszínen kínálja magát. A munka első szakaszában a legfontosabb dolog, hogy legyen erőnk lemondani arról az első látomásról, amely automatikusan, akaratunk ellenére is létrejön bennünk a színdarab megismerésének időszakában. Ez az elképzelés egyébként a szinpadi technika sikján fekszik: a színdarab olvasása közben már a kész szinpadi megoldásokat látjuk. Rendezői látomásnak rendszerint az előadással kapcsolatban felmerülő, vizuális, auditiv, ritmikai és más képzeteket nevezzük. Van, aki egy lépcsőt lát, amely a kulisszák mögül előre vonul; van,aki egy beállítást; van, aki forgószinpadon látja maga előtt a leendő előadást stb. A rendezők néha erőszakot követnek el képzelőerejükön és hallucinációra késztetik önmagukat. A rendező emlékezete akaratától függetlenül a múltban már látott képeket vetiti elé, s szándéka ellenére a sablon felé tereli. Ettől a módszertől, ettől a látomástól óvom társaimat és kollégáimat. Előfordulhat természetesen az is, hogy a rendező a darab elolvasása után azonnal kitűnő és érdekes megoldást talál. Előfordulhat, hogy a szinész már az első próbán benne van szerepében.Itt szerencsés esettel vagy nagy- 73 -
