Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A színház és a film
benyomást kelt a nézőkben, váratlan kifejezőerőt és szemléletességet kölcsönöz a jelenetnek. À színház Is bemutathatja az eseményeket oly módon, hogy valamelyik szereplővel azonosul. Láttunk előadásokat egy gyermek, egy Ifjú, egy objektív megfigyelő szemszögéből. A beállítás, azaz a nézők szemszöge minden valóban jó előadásban különböző. A film és a színház számára különböző lehetőségek nyilnak e téren.Sikerrel cserélhetik ki tapasztalataikat, e ezáltal uj kifejezőerőt nyernek specifikumuk károsodása nélkül. A színház és a film minden más művészethez hasonlóan képzeletszerü. De a színház képzeletszerüsége különbözik a film képzeletszerüségétől. A modern film az emberek és a környezet háromdimenziós voltát, hitelességét, élethüségét követeli meg. A vászon diszletek között megrendezett előadás kitűnő lehet, az ilyen film elképzelhetetlen. A színpadon a félbevágott ház mindennapi dolog. A filmen ugyanez a ház bombázásának vagy az építész meghibbanásának következménye. Lehetséges, hogy művészeteink határai a "képzeletszerüség" délkörén húzódnak? A színház bemutathat egy mennyezet nélküli szobát. És a film? A színház közjátékot mutathat be a függöny előtt, és a film? A színházban kiléphet a színpadra a szerző vagy a játékvezető, megállíthatja és kommentálhatja a cselekményt. És a film? Ez lenne hát az a határ, amely elválaszthatja a színház és a film művészetét? De mit kezdjünk akkor Charlie Chaplinnel? Hiszen az ő művészetének semmi köze nincsen a megszokott élethüséghez, a klasszikus realizmus normájához. Hová soroljuk a rajzfilmet, a bábfilmet, a filmbalettet, a filmoperát? A színház bizonyos értelemben naturalisztikusabb a filmnél. A film például trükkfelvétel segítségével szé- 40
