Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező munkája a színésszel
szkij is megmondta: rendszeremmel nem lehet hadba vonulni/. Akkor ez a rendező eljött hozzám és ezt mondotta: hiszen ön ugyanezt csinálja, csak nem beszél róla. A dolog igy is volt. Fontos, hogy a módszer bennünk kialakuljon, de nem szükséges beszélni róla. A szinészt úgy kell elvezetnünk a megoldásig,amelyre szükségünk van, hogy észre se vegye. Nem szabad hatodosztályos tanulót csinálnunk belőle. Sok színész nem szereti, ha tudomására hozzák, hogy uj dologra tanítják. A gyakorlat azt mutatja, hogy más utón is eljuttathatjuk a szinészt a keresett megoldásig, mint hogy megbántjuk önérzetét és megalázó helyzetbe hozzuk kollégái előtt. A rendezőkből néha hiányzik a tapintat, s inkább a "rendszer" segítségével vonulnak harcba a színész ellen. Bármilyen furcsán hangzik is, gyakran történik meg, hogy a szinész aktivitásának serkentése helyett a vizsgáztató professzor szerepében tetszelgünk s olyan szózuhataggal árasztjuk el, hogy erre a gondolatra jut: "Hogy tud ez az ember" - s ezzel szabad teret nyújtunk a szkepticizmusnak. Ha állandóan tennivalót adunk neki, akkor viszont nem lesz ideje arra, hogy mással foglalkozzék. Figyel'-mbe kell vennünk, hogy egyetlen "rendszer" sem ad kész megoldást, csupán elvezet hozzá. Az előadás előkészítése során egy lépéssel a kollektíva előtt kell járnunk. A rendező csak akkor válhat valóban vezetővé, ha magával ragadja a társulatot és a kollektíva nem jogi hatalmat érez maga fölött, hanem belső szükségszerűségből követi őt.- 154 -
