Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendező és a kor
re. A korszerűségről való elképzelésünk elmélyül, esetleg meg la változik egy uj, korszerű regény elolvasása, egy kitűnő film, egy korszerű építészeti egység megtekintése után. A korszerű emberről való elképzeléseinket sokkal gazdagabbá tette Jurij Gagarin, German Tyitov, majd az őket követő négy űrrepülő kozmoszba tett útja. Az életnek minden uj jelensége, lüktető irama naponta és óránként szüli az uj gondolatokat, uj érzelmeket. A korszerű művészet, a korszerű színház: örökké mozgó színház, kereső, kísérletező szinház. Rendkívül bonyolult dolog a fejlődés törvényeinek feltárása és a korszerűség pontos meghatározása. A színházművészet természeténél fogva korszerű s a korszerűség fogalma sok mindenből tevődik össze: az Igazság szomjuhozásából, a hazugság elleni tiltakozásból, abból a törekvésből, hogy az életet teljes gazdagságában, igazi szépségében lássuk,abból az óhajból, hogy megértsük napjaink nagy ügyeit. A korszerűség fogalmában egybefonódik a honpolgári és esztétikai elem. A szaktudás kérdései pártkérdéaékké válnak. Csak erről a szintről vizsgálhatunk meg esztétikai problémákat oly módon, hogy ne essünk esZtetlzálásba, s csak erről a szintről nyúlhatunk ideológiai kérdésekhez a dogmatizmus veszélye nélkül. A korszerű színházművészet problémái mindenkit érdekelnek: a színházművészeket és a színházi iskolák hallgatóit, a kritikusokat és a nézőket. A fiatalok és az öregek egyaránt érezni szeretnék korunk lüktetését, meg akarják találni a művészet szavait, a művészet dallamát és ritmusát, amely szép dalként segíti előre a szovjet embereket a kommunizmus építésének nehéz utján. Magának a művészeti korszerűségnek elve, amellyel gyakran dobálódznak művészeti vitákban, egyáltalán nem egynesü. is e követelményt hangoztató bajnokok gyakran teljesen különböző elvi álláspontot foglalnak el.- 15 -