Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezői elgondolás megvalósítása

bogy az előadás plasztikai és hangbeli kifejező erejének a vizuálissal társulva elsőrendű és döntő jelentőséget kell nyernie a rendezői megoldásban.

A Kamara Szinház Madame Bovary előadásának gondolati és érzelmi kulminációja az a jelenet, amikor Emma elhagyja Rodolfót. Tairov be akarta mutatni a hősnő utolsó útját, öngyilkossága előtt. A futás ritkán sikerül a színházban, de a rendező megtalálta e mozzanat abszolút pontos plasztikai megoldását. A rövid jelenetben egyetlen szó sem hangzik el. Csupán megvilágitás, zene és az egy helyben futó színésznő. De a jelenet drámai feszültsége abban rejlett, hogy Tairovot nem önmagában a futás érdekelte, hanem a futás, mint Emma Bovary tragikus utjának befejezése. És ez rendkívül konkrét szinpadi kifejezést nyert.

Amikor az Irkutszki történet első jelenetét próbáltuk, az üzlet előtt, nyilvánvalóak voltak a színdarab által megadott külső körülmények. Két leány bezárja a boltot. Nehéz- nap áll mögöttük. Milyen ez az élelmiszerbolt? Kis, fülledt helyiség, ahol zsir és faggyú, vodka, állott sütemény s rőfösáru kapható. A lányok reggeltől estig ezeknek az áruknak a szagát szívják. És ott van még a füstölt hal is.

A hosszú munkanap után kimennek a friss levegőre és leülnek a padra, még mozdulni sincs erejük. Belép Viktor és Szergej és melléjük ül. ök is munka után vannak, ők is fáuradtak. És ekkor játékos párbeszéd, szempárbaj kezdődik - úgy tűnik, teljesen hiányzik a plasztikus elem. Négy ember ül egymás mellett a pádon,lábát lóbálva, szinte meg sem mozdul, meggyőződés nélkül kacérkodik. De helyesen megfogott fizikai helyzetükből váratlanul feltört a humor, és mi megéreztük, hogy szinpadi életük a helyes sínen van. Szergej és Válja megismerkedésének jelenete váratlan élességü megvilágítást kapott. E képben épp a plasztikus kifejező erő hiánya tárta fel a belső logikát.- 137 -