Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)
A rendezés - szakma
a... rendezés százada. Azelőtt Shakespeare-, Molière-, Goldoni-, Osztrovszkij-Szinház volt. Most "Osztrovszkijról elnevezett", "Csehovról elnevezett", "Gorkijról elnevezett" színház van. Azelőtt Komisszárzsevszkaja Színház, Sarah Bernard-Szinház volt.Most: Jean Vilar-, Peter Brook-, Piscator-Szinház. A lényeg természetesen nem a névben rejlik. Hiszen a "Majakovszkijról elnevezett Színházat" mindenki Ohlopkov-Szinháznak mondja, a Komédia Színházat pedig Akimov-Szinháznak. A rendező, aki joggal tölti be ezt a tisztet, mindig is rendkívül fontos, meghatározó jellegű, és ezért vezető egyénisége volt a színháznak és az is marad.De... Szakmánk igazi nagysága nemcsak abban rejlik, hogy a rendezőnek módja és joga van arra, hogy eltörölje a határokat, ledöntse a korlátokat és bátran, szabadon alkothasson, csapán honpolgári kötelességérzetének, fantáziája könnyed vagy viharos szárnyalásának engedelmeskedve. Az igazi rendezői szabadság nem abban rejlik, hogy vad szenvedéllyel és gazdag képzelettel töri meg a színpad zárt formáit, alakit ki szin- és viz fantazmagóriákat, beleszövi az előadásba a filmet, a szimfonikus zenét, köröket forgat, sok kilóméternyi textilanyagot, sok tonnánnyi vasvázat és sok köbméter fűrészelt fát használ fel. Szakmánk nagysága, ereje és bölcsessége abban rejlik,hogy tudatosan és önkéntesen korlátozzuk önmagunkat. Képzeletünk határait a szerző szabja meg, s ha átlépjük őket, hitszegést követünk el vele szemben. A rendező magasztos és legnehezebb kötelezettsége abban rejlik, hogy rátaláljon az egyedül helyes, a legpontosabb, kizárólag az adott darabhoz illő módszerre, meglelje a darab képzeletszerüségének sajátosságát és eszközeit, zenét alkalmazzon, nem pedig egyszerűen a szerző hangjegyeit, s egy másik ember alkotását a sajátjaként játszassa el.- 15 -
