Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A rendezés - szakma

Sokan vallják azt a téves nézetet, hogy a rendezés "felnőtt" szakma. Igen kevés az olyan önállóan dolgozó rendezőnk, aki kevesebb lenne harminc-harmincöt évesnél.

De miért vált általánossá az a nézet, hogy a rendezőnek hosszú életutat kell bejárnia ahhoz, hogy jogot nyerjen a rendezésre?

Sztanyiszlavszklj azt mondotta, hogy rendezőnek születni kell. Tehát a tehetséges rendezőnek jóval kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy megfelelő élettapasztalatra, önálló esztétikai álláspontra tegyen szert,mint a nem tehetséges rendezőnek. A huszonkét vagy huszonhároméves rendező már létrehozhat igazi műalkotást. Hiszen élettapasztalat az írónak, a drámairónak,a kritikusnak is kell. S Gogol huszonkét éves korában irta meg az Esték a Díkanyka melletti faluban c. müvét, Gribojedov huszonhét évesen irta meg Az ész bajjal jár cimü szindarabját. Dobróljubov huszonöt éves korában halt meg, Schiller huszonöt esztendősen irta meg a Haramiákat, Eizeinstein huszonhét éves fejjel rendezte a Patyomkin páncélost. Vahtangov huszonhat éves kora körül rendezte legjobb előadásait, Biok huszonnégy éves korban irta meg a Költemények a gyönyörű hölgyről cimu müvét, Solohov huszonhárom esztendősen alkotta meg a Csendes Don első részét, Rahmanyinov tizennyolcadik évében az Aleko cimü operát. Azt mondhatják erre: "ezek lángelmék". Helyes! De hasonlítsuk magunkat a legjobbakhoz.

Ahhoz, hogy Eizeinstein huszonhét éves korában elkészíthesse a Patyomkin páncélost, bizalomra volt szüksége. Ez a bizalom, természetesen, nem volt megalapozatlan. Nem valószínű» hogy a mi ifjúságunk tehetségtelenebbé vált, s nem nyújt olyan "produkciót", amely indokolná a bizalmat.

Mindez azért fontós, mert a tehetség /ez talán paradoxon/ "kiszikkad". Pontos, hogy az ember huszonhárom éves korában alkothasson valamit, nem baj, ha az később- 11