Tovsztonogov: A rendező hivatása - Korszerű színház 88-89. (Budapest, 1966)

A műfaj

sem volt elégedett, és azt mondotta, hogy nem igy képzelte. Az Éjjeli menedékhely előadását viszont Szimov azoknak a benyomásoknak alapján rendezte, amelyeket a Hitrov piac életéröl szerzett - s nem egy dologban eltért a szerzői utasításoktól -, Gorkij pedig elragadtatva gratulált a színháznak. Dmitrijev A Jegor Bulicsov rendezésénél egyáltalán nem vette figyelembe a szerző utasításait, Gorkijt mégis kielégítette az előadás. A szerző vak követése tehát nem biztositéka a sikernek.

A szerzői utasításokat abból a szemszögből kell megítélni, hogy mi az, ami a darabban vonz bennünket, miért irta meg a szerző színdarabját, s miért fordít figyelmet éppen ezekre a dolgokra. Fordítsunk gondot az elbeszélés jellegére is. Nem baj, ha a színdarabot a munka első szakaszában irodalmi alkotásként szemléljük, irodalmian cseng fülünkbe a szerzői utasítás - nem kell az "irodalmi" szótól félni, hanem be kell hatolni lényegébe. Nem mellőzhető a szerzői utasítás megírásának módja sem, mert a szerző ebben az egyetlen esetben szólal meg önmaga személyében a színdarabban.

A szerzői utasítás az iró hangulatának kifejezője és ezért nem szabad jelentéktelen, érdektelen dolognak tekinteni.

A műfaji eltérések további forrása a körülmények kiválasztásának eltérő módszerein kívül az, ahogyan a rendező a színészek és a nézőtér közötti "játékszabályokat" megállapítja. E kapcsolat minden előadásban sajátos megoldásokat követel meg. Jellege magából a mü szövedékéből, tartalmából és irodalmi formájából fakad. Manapság a színész az előadás kezdetén mintegy megállapodik a nézővel a játékszabályokban. Az egyik színdarabban közvetlenül a nézőtérhez fordul, a másikban úgy játszik, mintha a nézőtér nem is léteznék. A kapcsolat lehet igen bonyolult is; a színész játékmodora figyelmeztethet, óvatosságra inthet, vagy éppen ellenkezőleg, bizalmat ébreszthet.- 98 -