Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Régi és új színház

az átkot senki sem fogja elfelejteni. Miért? A színésznő könnyen megtehette volna, hogy az anyai fájdalommal a közönség nyárspolgári részére spekulál és könnyekbe tör ki. Helena Weigel azt a szöveget, hogy "Atkozott háború", halkan mondja ki, óvatosan, mintha először mondana effélét. És valóban, először és utoljára mondja ki ezt. Az ilyesmi - ahogy szaknyelven mondják - kiborítja az embert.De - hogy a közönség haladó része ugyanakkor beleélje magát a háború és Üzlet közötti nagy összefüggésekbe is - óriási ötlete volt. Miközben szája a háborút átkozza, keze - mintha észre sem venné - szakszerűen vizs - gálja az uj árukat, kölest, lisztet, darát. Ezeket az árukat most hozta a lánya, ezek miatt csufult el egy életre. A jelenet emberileg e nélkül a játék nélkül is megrázó,ezáltal azonban azoknak az embereknek a nagy társadalmi tra - gédiájává bővül, akik hittek a háborúban és akiket a háború felfalt.

A maga szerény módján Brecht az ilyen nagy szinpadi ötleteket nevezte elidegenítésnek.

13

Átnézve az eddigi részleteket, ijedten látom, hogy használtam az "elidegenítés" szót. Sok-sok vitára emlékszem - elsősorban germanistákkal -, amikor, komoly hallgatás után, mintha puskából lőtték volna ki a kérdést: Mi az, hogy elidegenítés? És mielőtt még levegőhöz jutottam és válaszolhattam volna, a kérdező megadta a feleletet: Elidegenítés az, amikor a szülész játszik, nem pedig Lear. Valahogy igy: kilép önmagából és önmaga mellé áll. Érthetetlen a kérdező számára, miért nem találkozik a színpadunkon ilyen szaltó mortáléval. Tehát nincs elidegenítés? Vonja le a végkövetkeztetést. Vagy, amilyen végkövetkeztetésekre a kritikusok már régóta jutottak: Brecht - nek két lelke volt, a teoretikus, meg a rendező, és hála istennek, mindig a rendező nyerte meg a lelki csatát. Valahogy igy állnak az "elidegenítésre" vonatkozó kutatások.

14

Brecht számtalan tanulmányban-cikkben magyarázta, mit ért elidegenítésen. Brecht sok-sok próbán megmutatta, hogy jutunk el az elmélettől a gyakorlatig. Az a követelmény, hogy a próbán az elidegenítés fogalmával, egy filozófiai fogalommal találkozzunk, ugyanolyan követelmény, mintha a kenyér vásárlását a péküzletben a következő szavakkal bonyolitanók le: Szeretném kicserélni Önnel az egyénért ékeimet. A pék válasza egyetlen mozdulattal, egyszerűen és világosan kifejezhető. Ennek ellenére, cserélnek ellenértékeket.- 95 -