Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

1. Ameddig a dolgokat mint pihenő és élettelen, önmagának va - lő, egymás mellett és egymás után állő dolgokat szemlél - jük, természetesen nem találkozunk ellentmondással velük kapcsolatban...

Egészen más a helyzet, amint a dolgokat mozgásukban, vál - tozásukban, életükben, egymásra történő kölcsönös behatá - sukban szemléljük. Azonnal ellentmondásokba Útközünk... Az élet tehát ugyancsak magukban a dolgokban és eseményekben meglevő, állandóan keletkező és megoldódó ellentmondás: és mihelyt az ellentmondás megszűnik, megszűnik az élet is, beáll a halál.

(Anti -Dilhring)

2. A dolgok fejlődésének alapoka nem a dolgokon kivUl található, hanem bennük, abban az ellentmondással teli jellegben, amely magukban a dolgokban létezik. Minden tetszés szerinti dologban és minden jelenségben benne rejlenek az ellentmondások. Éppen az ellentmondások azok, amelyek a dolgok mozgását és fejlődését létrehozzák.

(Az ellentmondásról)

Ezzel a tétellel kapcsolatban két híres műből szeretnék idézni:

A. : Hagyd abba az örökös idézgetéseket. A saját szavaidból nem futja? Térjünk vissza mégegyszer Pedróra: a "belső ellentmondások" Pedróban a pszichológiai, lelki ellentmondásokat jelentik-e?

B. : Terméketlen kérdés.

A. : Mégis kérdés.

B. : Hadd idézzek mégegyszer. "Teljes ellentétben a német filozófiával, amely az égből száll le a földre, itt a földről emelkedünk az ég felé. Vagyis, nem abból indulunk ki, amit az emberek... beképzelnek, elképzelnek magukban, nem is... a kitalált, beképzelt-elképzelt emberekből, hogy ebből kiindulva érkezzünk el a megtestesült emberhez; a valóban tevékeny emberekből indulunk ki és az ő valódi életfolyamataiból ábrázoljuk ezen életfolyamat ideológiai reflexeinek és visszhangjainak fejlődését is." (Marx, 1944. Német ideológia.) Ma még utópia a szinház számára.

Valamely színdarab és színpadi alakjai dialektikus szemléleténél vagy elemzésénél abból kell kiindulnunk, ami megjelenik előttünk, vagyis a színpadi alakok - meseadta - kézzelfogható magatartásából. Az embereknek konkrét helyzetekben való konkrét viszonya egymáshoz, legyen kezdete és vége minden, a társadalmat és a társadalom változásait szolgálni kivánó, színjátszás - nak.

A. : Hogyan értelmezzem a "belső ellentmondásokat",ha nem úgy, hogy ellentmondások a belsőben?

B. : "A szubjektum egyenlő a cselekvéseinek sorával" - mondta Hegel.- 75 -