Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Dialektika a rendezői munkában
A kör vezetőjének első feladata a provokálás legyen. Ott fedezzen fel nehézségeket, ahol mások nem látnak. Ott szakítson fel ellentmondásokat, ahol mások már "szellemi hidakat" vertek. A kérdezés művészetét kell megtanítania, nem pedig az állandó válaszolásét. "Csak az ostobák tudják mindig és azonnal a választ. " (kinai közmondás) A. : Konkrétan! Konkrétan! B. : Azzal kezdeném a drámával való munkát, hogy kommentár nélkül szétosztanám a szövegkönyveket az egyes résztvevők között. Megkérném őket, úgy olvassák el a drámát, ahogy azt majd később a néző látja a színpadon: naivan. Megkövetelném, hogy mindenki jegyezze fel és hozza magával az első megbeszélésre mindazt, amit furcsának, újnak, ellentmondásosnak, elesődálkoztatónak talál. A. : Az én véleményem szerint a rendező már pontosan ismerje a történelmi tényezőket, a dráma dramaturgiáját, alapgondolatait. Már előzőleg végezze el az elemzést. B. : Ez igaz. De ez az elemzés legyen hézagos és hézagait éppen a kollektiv gyakorlati munka töltse ki. Az elemzést is ki kell próbálni. Egyébként a rendező óvatosan várjon az elemzés vagy a koncepció megfogalmazásával mindaddig, amig a drámát mindenki "keresztkérdések alá" nem vette. A felmerülő kérdések adják majd az elemzés és a koncepció alaptéziseit. És sose feledje, hogy a koncepció mint az általános oldal, minden tekintetben soványabb, mint a konkrét események. "A puszta akarat száraz lombja" - mondta Hegel. A. : Milyenek legyenek azok a kérdések, amelyeket a kör vezetőjének vagy a rendezőnek az első megbeszélésen provokálnia kell? Vegyük a Carrar és a Köles drámákat. B. : Például a Köles. Az öreg paraszt hangosan azt magyarázza: "Mindent a nyolcasoknak", majd alkudozni kezd néhány font kölesért. Nem furcsa ez? A partizánok bámulatra méltó udvariassággal bánnak az árulóval, Se úrral. Vajon van-e rá okuk, hogy igy bánjanak egy árulóval? A polgármester megkísérli, hogy kibékitse egymással Se urat és az éhező katonákat. Hogyan válik a harc éppen ezen a téren kibékithetetlenné? A polgármesternek az ötödik jelenetben semmi szövege, közben pedig a többiek egymás után adják a jó tanácsokat. Vajon sokatmondóan hallgat? Vagy tanácstalan? A partizánok látszólag a japánokhoz tartozó polgármesteri hivatal alkalmazottai. Odakllldték őket? Vagy a parasztok éppenséggel a nyolcasok mellett álltak? A partizánok minden egyes ellenségükkel másképpen bánnak. A csapatparancsnoknak még fehér lisztet is adnak, jóllehet, ők maguk éheznek. Az egyik ellenséggel bajtársiasan beszélnek, a másikkal udvariasan.de kővémeredt arccal. Hát nem minden ellenség ellenség? Mit jelent az, hogy két patkány jobb, mint egy patkány? stb., stb. Vegyük Carrart... A.: Állj! Vedd úgy, hogy kérdéseket provokáltál belőlem: Carrar asz- 70 -
