Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

Kövessük a hibát addig, amig felismerhetővé vált:

Mi a tanácskozás legjobb módja? - volt a kérdés. A válasz kézenfekvő volt. A szomszédos helyiségben kihasználatlan asztal állt, és minthogy Németországban minden tisztességes értekezlethez tisztességes asztal (hogy úgy mondjuk: törzsasztal) tartozik, a következő beállítást eszközöltök:

A kikiáltó szemrehányására - "Túl korán kezdtünk hozzá a köles beszállításához" - a polgármester jelt ad a többieknek. A szomszédos helyiségbe mennek és körUltllik az asztalt. Ebben az értekezletre emlékeztető csopor - tositásban tesznek javaslatokat a partizánok. A polgármester hagyja, hogy beszéljenek, majd magához ragadja a szót, és gyorsan a régi terv megvalósításáról határoz, az említett kiegészítéssel. A csoportosítás a tanácskozás alatt változatlan maradt. Az eredmény mélységes csalódást okozott nekünk. Ha a beállítás értekezletre emlékeztetett, a színészek játéka még inkább azt juttatta eszünkbe - unalmas volt. Mit sem használt, hogy növeltük a játéktempót és nagy nyomatékot adtunk a mondatoknak, a jelenet hosszú maradt és érdektelen. A polgármester, már eleve úgy lebegett, mint istenatya a vizek fölött, engedte, hogy a közönséges halandók veszekedjenek, majd örök bölcsességgel közbeavatkozott, hogy egy szempillantás alatt valami újat teremtsen. Túlságosan járatos történés a mi számunkra.

Valaki azzal az ötlettel jött, hogy - a jelenet érdekesebbé tételére - a polgármester már eleve kecsegtesse meg a győzelmet. Erre gyorsan abbahagytuk a próbát. Mint általában szokták, mi is csak akkor nyúltunk segédeszközökhöz, amikor segítségre volt szükségünk. Még egyszer "naivul" elolvastuk a szöveget: "Mi történik a tanácskozáson? Hol vannak az ellentmondások? Hol a fordulópontok? Miért nincs szövege a polgármesternek, amikor a többi - ek javaslatokat tesznek? Talán nem tud mit javasolni? Vagy gondolkodik? Beleavatkozik a vitába és megfogalmazza a tervet: talán azért, hogy vitára bocsássa? A tanácskozás végén azt mondja: "Két patkány jobb, mint egy patkány." Lehet, hogy csak a beszélgetés közben döbbent rá erre az igazságra?

Bőven kínálkoztak az ellentmondásos események. Aljelenetekre osztottuk a jelenetet és a következő cimekben egyeztünk meg:

1. A polgármester nem tud kiutat.

2. A partizánok vitatkoznak. A polgármester a hordozőkötelet vizsgálja.

3. A polgármester megerősíti és ezzel vitára bocsátja a régi tervet.

4. A polgármester, a két ellenség közeli megérkezésével kapcsolatban kijelenti: "Kétpatkány jobb, mint egy patkány."

Első beállításunknak nagy hibája volt; nem beszélte el a mesét. Az egymásnak ellentmondó események és átcsapások egymásba - (fordulópontok) - eleve egységes csoportosítás következtében -, összeolvadtak. Az egész jelenet alatt mit sem változó merev beállítás az értekezlet! asztal körül, nem szemléltette a szituáció változásait. A "súrlódásmentes" csoportositás nem szakította fel, hanem elfedte a partizánok átélte válságot: sem a partizánok, sem a rendezés nem jártak el dialektikusán. A "Két patkány jobb, mint egy patkány” megoldás nem uj minőségként született a válság legyőzéséből, hanem- 61 -