Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Dialektika a rendezői munkában

tetszik, az alapbeállítás lehet az a próbaköve, amely megmutatja, mennyiben találnak magyarázatot a részletek a mesében.

Es az alapbeállítást is, a próbák befejeztével, ismételten kétségbe vonjuk. A rendező újra nézővé alakul át. Talán mint néző megtalálja azt, ami fölött mint rendező elsiklott.

A szokvány színházban a rendező megbocsáthatatlan gyengeségének számit, ha megváltoztatja azt, amit egyszer leszögezett. A valóságot a maga sokrétűségében és ellentmondásosságában ábrázolni akaró színház ebben esélyt lát.

Példák

"Ne bizzál az első ötletedben"

x)

A Kölest a nyolcasoknak cimU kinai népdráma azzal kezdődik, hogy a japánok megszállta egyik falu polgármesteri hivatalának alkalmazottai községi kikiáltó visszatértét várják, akinek illegális tervhez kellett a parasztok beleegyezését megszereznie. Ezek az alkalmazottak valójában partizánok, a japánok elől a falu számára akarják megmenteni a learatott kölest, hogy a termés egyrészét a szomszédos területen álló Nyolcadik Hadseregnek ajándékozzák. A színészek az első beállítási próbálkozások folyamán, helyesen, kitalálták, hogy ebben a jelenetben, világosan és érthetően, "várakozást" kell mutatni. "Hogyan lehet világosan és érthetően ’várakozást’ mutatni?" - ez volt a kérdés.

Különböző javaslatok születtek: Az egyik színész úgy gondolta, hogy idegesen járkál a bejárati ajtó és a raktárajtő között; a polgármester úgy, hogy az előtérben U1 és mélyen gondolataiba merUl; a titkár gyékényen akart feküdni és nyugtalanul cigarettázni.

Megegyeztünk, hogy mindenki - ülve vagy fekve - valahogy agyonüti az időt a kikiáltó megérkeztéig: az egyik cigarettázik, a másik az Íróasztal mögött ül, és a fejét támasztja, van, aki maga elé mered. Az asszonyokkal, akik a szomszédos helyiségben a hordozóköteleket javítják a vállalkozás számára, abbahagyattuk a munkát.

Valóban, a beállítás elbeszélte, hogy itt emberek várakoznak. A jelenet azonban érdektelenül hatott és gyanúsan hasonlított egy váróteremhez."Várakozás önmagáért" volt ez, "alaphangulat várakozás". A színészek kijelen - tették, hogy kényelmetlenül érzik magukat, mi jegyeztünk és tovább próbál - tunk.

A hiba gyorsan felismerhetővé vált, amikor egy másik jelenetben kö-A példákat a Kölest a nyolcasoknak színpadra állításából vettük, a Berliner Ensemble ezzel a drámával rendezett bemutató színpadra állitást a drámakörök számára.

x)- 58 -