Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

Politikus színház

Azok a színházak, amelyek a szerelmi viszonyt világtól idegen és az emberi mindennaptól elszigetelt jelenségként ábrázolják, nemcsak a színészeket rabolják meg, hanem elkontárkodják a szerelemben jelentkező emberi produktivitás egyik legszebb példáját is.

Jó, Shakespeare, hallom, de mi van Schillerrel? Vegyük a szeretett és megvetett Ferdinándot. A megszokott recept: alapjában véve nem nemesember, hanem mindenekelőtt ember, ezért fordul az emberségben vele egyivásu Lujza felé. Emberségükben mindketten szembenállnak az embertelenséggel.

Mi történik ezzel szemben Schillernél? Lujza, a polgári muzsikus lánya a nemesifju Ferdinándot szereti. Ennek a szerelemnek a szépsége nem a partner emberi hasonlóságában rejlik, hanem a különbözőségében. A még mindig feltörekvő polgárság megengedhet magának emberi igényeket: Lujza normális lány, nemi kérdésekben még teljesen érintetlen. Embersége a polgárság felszabadulását jelenti a feudális embertelenség alól. Azt mondhatnék, hazulról hozta magával az emberségét és a szerepet megformáló szülésznő jól tenné, ha nem rendkívüli lánynak mutatná, hanem mindennapinak, normálisnak. Ferdinánd az elévült osztály egyik alakja. Az embertelenség tagadásában kell kiharcolnia mindazt, amit emberségben mutat. Az őt alakitő szinész jól tenné, ha - különösen Lujzával való jeleneteiben - tartásában, szokásaiban sok nemesi tulajdonságot mutatna. Az ilyesmi elmélyíti Ferdinánd alakjának emberségét, mert a túlsúlyban levő embertelenség elleni harcban ábrázolja azt. Ferdinánd Schiller alkotta fellengős beszédmódja a nemes ember beszédmódja, magatartása viszont már a nemesember ellen irányul.

Gondoljunk még Brecht Gruséjára is. Ezt à színpadi alakot számtalan színházi előadás megfosztja a produktiv emberségétől és csak a biológiai anyai ösztönt, vagyis a minden állatban ugyanigy megtalálható ösztönt szemléltetik benne. Brecht azonban Gruse anyai ösztönét produktivitásából magyarázza: "utolsó szemét" az udvarban, nem részesülhet tehát azokban az élvezetekben, amelyek megzavarnák emberségét. A társadalmi léte állította sorompókból fakadó korlátozottsága, sorompókkal zárja le előle a feudális eldurvulást. Ily módon azonban a gyerek iránti szeretete is korlátozott szeretet, mindaddig, amig nem invesztál bele. Ez a szeretet együtt nő a gyerekért kifejtett produktivitással, tehát produktiv szeretet, a gyerek eltartásáért folytatott harcban jön létre. Gruse anyaságát Brecht az alsóbb néprétegek produktivitásában mutatja meg.

Az osztályharc ábrázolása mindabban, ami emberek között történik, nagy lehetőséget nyújt a mi színházainknak, hogy olyan, eddig soha nem létező produktivitást érjenek el, amilyenről a burzsoázia még álmodni sem merészelt.- 50 -