Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
Politikus színház
színház és produktivitás 1 Az uj színházról folytatott vitáinkban mind több és több nem esztétikai eredetű fogalom merül fel. így például a produktivitás fogalma. Színházunktól azt követeljük, legyen produktiv és miivészi értékét produktivitása fokához mérjük. A fogalom eredete a politikai gazdaságtanban keresendő. Ott fejlődött ki, szorosan kapcsolódva a munka fogalmához, a korai kapitalizmus piacának elemzése közben, amely piac a legkülönfélébb áruk termelőitől minden áruban közös mértéket követelt. A minden emberi kéz alkotta termékben egyformán benne rejlő közös mérték: az emberi munka. Mindinkább ismeretessé vált, hogy az emberi munka az értékalkotó általános, a társadalmi vagyon egyetemes megteremtője. Az ember felfedezte önmagát a munkáiban. Megértette, hogy saját tevékenységének a folyamata. Az ember történelmivé tette a létét. A termelésre való képessége mindenkori állását meghatározó fogalom vált tehát szükségessé és megszületett a produktivitás fogalma. A produktivitás tehát az embernek az a képessége, hogy a munkáján keresztül megváltoztatja a világot, beleértve ezt a képességet is. A színház produktivitása egyenlő azzal a képességével, hogy a világot mint megváltoztathatót magasztalja és tudatosítja az emberben, éspedig élvezetes módon tudatosítja, hogy ő a megváltozta - tó. A mértéket az élvezet és felismerés azonossága jelenti. A produktivitás fogalma fogja össze első Ízben, egyetemesen és elevenen az esztétika elöregedett, szürke - elszigeteltségben kimúlt - fogalmait. Valamely színdarab emberségének, moráljának, szellemének csakúgy, mint humorának, tragikumának ki kell állniuk a produktivitás próbáját. A legbüszkébb - bűnös vagy ár - tatlan tudatlanságban megalkotott - fogalmaknak is rá kell lépniük az égből a földre vezető fáradságos útra.Vagy beleilleszkednek a magasrendü "alacsony" nézetek társulatába, vagy elszállnak. A művészet ezáltal ismét úgy értelmezhető, mint a számtalan emberi tevékenység egyike. Akár a menyasszony a nászéjszakán, a művészet is elveszti fátyola ünnepélyességét, de fátyol nélkül szebb. Mindennapivá válik. A specializálódás soha nem ismert fokára jut igy, ugyanakkor pedig magas fo - kon hangolódik össze az összes többi produktiv emberi tevékenységgel is. Az ünnepnap élvezetének kicsiny luxusából az emberi munka élvezetének nagy luxusává lesz. A munkájában igazolást nyerő ember egyetemes önélvezetévé válik. A világ megváltoztatásának a tényéhez hozzáadja a megváltoztatáshoz való kedvet is. Azt mondhatjuk: az embernek ezt a barátságos kísérőjét csak most loptuk el véglegesen a jóistentől és bocsátottuk az emberek rendelkezé- 29 -
