Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)

A megfigyelés művészete

EGY ESZTÉTIKAI KATEGÓRIA FELFEDEZÉSE

Utolsó beszélgetéseink Brechttel A Kommlin napjai cimll drámájának betanulása körül folytak. Szeptember közepén kellett megkezdődniük a próbáknak Karl-Marx-Stadtban és még egy sereg kérdés várt megoldásra. 1956. Szép augusztusi napok. A legjobb hangulatban találtuk buckowi nyaralójában. Ez pedig megnehezítette a munkát. Újra és újra meg kellett akadályoznunk Brecht nagyszerű szökési kísérleteit: mindig más témába csapott át.

Jó félórája beszélgettünk már a munkások intézkedéseiről az üzemeikben, amikor végre sikerült felkeltenünk Brecht kíváncsiságát drámájának meséje iránt:

1871. A nagy és kis üzletek nem virágoznak már az ostromlott Párizsban. A burzsoázia velejéig korrupt... De hiszen ez a Mme Cabet-ről és fiáról szőlő történet - szólt közbe Brecht -, ha jól emlékszik, valamiféle kokárdákról is sző van. Vajon mi történt velük?

Nem volt könnyű munka hallgatónk igényének a kielégítése. Túlságosan alacsony igényei voltak. Azt akarta, hogy szórakoztassák, éspedig minden áron. Ha kielégítették, az a hallgató volt, akit Brecht a drámairó és Brecht a rendező állandóan magasztal: kész az okulásra, de csak akkor, ha az okulást szórakozással szerezheti meg.

Mindenesetre újszerű szórakozás volt, amit nyújtanunk kellett. Itt, az Írógép mellett nehezen leírható, de minden kocsmában megfigyelhető szórakozás: XY taxisofőr hallgatói jóindulatú Ítélete elé terjeszti a közlekedési rendőrséggel történt legutóbbi összetűzésének nyers tényeit. Nevetséges rágalom, hogy a kocsija nem volt jól kivilágítva! Sokat követelnek ott a hallgatóktól: minden részlet, minden darabka a darabban Ítéletre vár. A mindenestől való Ítéletre, mint minősíthetetlen Ítéletre, elutasítás várna. Maga az ügy áll előtérben, nem pedig a róla alkotott vélemény. Mérnököket, birákat, történésze - két provokálnak, éspedig állandóan és kérlelhetetlenül. Es jaj, ha elmarad a megfelelő válasz után a várt "Tökéletesen igaz!", vagy az ellenpárt helyes ellenvetésének kifejtése után az "Ami igaz, az igaz". Sokat követelnek ott a mesélőtői: az eseményben gazdag történetben meg kell találnia azt a művészi választékot, ami a nézőt a produktiv fogyasztás állapotába helyezi. Ez a dolog sója

Mme Cabet történetét követve, valahogy igy meséltünk: 1871. A nagy és kis üzletek nem virágoznak már az ostromlott Párizsban. Testes ur pana - szolja a kis kávéház - most a Nemzeti Gárda tobor zóhelyis égé -pincérének, hogy a háború pillanatnyilag nem jövedelmező. És Mme Cabet, a varrónő,- 16 -