Wekwerth, Manfred: Változó színház - Korszerű színház 86. (Budapest, 1966)
A megfigyelés művészete
A polgári szinház elősegítette a megfigyelés lezUUesztését. Egykor haladó érdeklődése a "tisztán emberi" iránt, amely áttörte a feudális ostobaság sorompóit, ma vaksággá változott: a fától nem látják az erdőt. Az emberről, mint a természet teremtményéről alkotott egykori merész felfogása, kiragadta az embert a mohó istenek tulajdonából. Ma azonban ezzel az embert valódi teremtője, az emberi társadalomból ragadják ki. A polgári színházat sehol sem érdekli már, hogy a konkrét valóságot a maga konkrét összefüggéseiben ábrázolja, hiszen ez a valóság, minden részletében, a polgárság ellen tanúskodik. A polgári szinház számára ma az a fontos, hogy a saját világát általánosítsa, annak a világnak az örökkévalóságát hirdesse. A szocialista színházat a konkrét valóság érdekli, és arra, vagyis a változó és változtatható valóságra irányítja az érdeklődést. 5 De akárhogyan is: a polgári szinház praktikái segítségével - porba hullott a környezet megfigyelése. A legrosszabbul hullott porba: magától értetődőnek tartják. A megszokás mindinkább kiragadja kezünkből a tulajdonképpeni művészetet a művészetben - a megfigyelés művészetét. A megszokás automatizálja a megfigyelést, életlenné és általánossá - vagyis a szocialista realiz - mus szempontjából használhatatlanná - változtatja a megfigyelt dolgot. És minthogy nem ismerik fel a megfigyelt dolog életlenségét és általánosságát, életlenség és általánosság élességnek és konkrétumnak hazudják magukat. Ez odáig vezetett, hogy illúziókat, eszméket, óhajokat, előítéleteket állandóan összetévesztenek a valósággal, a világ pedig tótágast áll ettől. Mindennapi használat következtében, megfigyelésünk látóteréből eltűnik a megfigyelés művészete. Ezt a folyamatot nem korlátozzák tudományos rendszabályok, de kedveznek neki a polgári szinház hagyományai. Ha vissza akarjuk szerezni a szocialista művészet számára a megfigyelés művészetét, mindenekelőtt magát a megfigyelést kell megfigyelés tárgyává tennünk. 6 A színjátszás művészete - mulatságait a világ változásából merítve -, ismét egyik tevékenység lett a sok emberi tevékenység között. Rendkívül magas fokú specializálódást nyer ezáltal és ugyanakkor magas fokon hangolódik össze a többi emberi tevékenységgel is. A színjátszás művészete - mint minden művészet - a maga isteni elszigeteltségéből, a babonából, az exkluzivitásból átlépett a produktivitás területére és részt vállal abban az egyetemes fára- 10 -
