Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

nyék. És mindenekelőtt sokkal figyelemre méltóbb, ha va­laki azoknak az ismeretlen kisembereknek nagy emberi hős­tetteit ecseteli, akikről a dalban és a történelemben oly kevés szó szokott esni. Caesarról és Szokratészről énekel­nek; a történetileg szinte ismeretlen Kurázsi mamánál ugyanakkor a bátorság, az önfeláldozás és a szivbéli ked­vesség figyelemreméltó vonásait tapasztaljuk. Ezeket az összefüggéseket azonban a nézőnek önálló gondolkodás alap­ján kell kikövetkeztetnie. Brecht megfogalmazása szerint a drámaírónak nem az a célja, hogy Kurázsi mamát a társadal­mi felismerés legmagasabb fokára vezesse: ezt a tudatát­alakulást ne a színdarab valamelyik szereplője, hanem a néző élje át. A tanulságot az ulmi szabóról szóló költemény olvasó­jának kell levonnia, nem a püspöknek. És a költő segítsen neki ebben, anélkül, hogy eleve elébe vágna a néző saját szellemi tisztázási folyamatának. A Dal a nagy szellemek megkisértéséről funkciója a Kurázsi mamában tehát drama­­turgiailag szükségesnek bizonyul, szükségesnek egy olyan dramaturgia száméira, amelynek az a szándéka, hogy felvilá­gosítson és a társadalmi folyamatokat érthetővé tegye. _ 94 -

Next

/
Thumbnails
Contents