Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

Szent Márton, tudjátok ti jól,

Irgalmas volt nagyon.

A hóban egy koldust talált,

Bélköpenyét neki adta át,

És ketten fagytak igy agyon.

Mily jószivü volt, mily derék!

De várni kell egy csepp időt,

S már les reá a szörnyű vég:

A jószívűség tette tönkre őt! örülj, ha igy nem sújt az ég!

Nekünk is szent, ti emberek,

A tizparancsolat.

De haszna nem volt még sosem,

Mert a törvény mit ér, ha nincs jófalat?

Segits, ha birsz, az éhesen,

Mily jó fiuk voltunk mi rég!

De várni kell egy csepp időt,

S már les reá a szörnyű vég:

A jámborság kiirt idő előtt! örülj, ha igy nem sújt az ég!

Mit keres hát a Dal a nagy szellemek megkisértéséről éppen ezen a helyen? Ismerjük már, mint Salamon-dalt a Koldusoperából. Ott a harmadik felvonásban, a hetedik képben található. Peachum fenyegetéssel elérte Brown rendőrfőnöknél, hogy Bicska Maxit most már valóban letartóztassák. Jenny, az örömlány készségesen közli Maxi tartózkodási helyét. A rendőrök elmennek, hogy a bordélyházban elfogják. Maga a letartóztatás nem látható: Maxival csak a börtönben találkozunk ismét. Közben Jenny a függöny elé lép és kintornakisérettel elénekli a Salamon-dalt. A dal a zsidók bölcs királyának megidézésével kezdődik, aki felismerte, hogy minden puszta hiúság. Bölcsessége segítette ehhez a felismeréshez. Julius Caesar történetét is már a Koldusoperában megismerjük ugyanazzal a szöveggel, mint- 90 -