Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

Bruno Henschel und Sohn, Berlin/ Hanns Eisler alapvető felismerésekre jut, amelyek messze túlmutatnak a témán. Amit ott a zene és a film kapcsolatáról mond, az a drámával való kapcsolatra is érvényes. A tartalom által meghatározott uj minőség a zenei anyag újszerű kezelése révén valósul meg.

1Û

Tudjuk, hogy Hanna Eisler Arnold Schönberg tanítványa. A zenének e jelentős ösztönzőjétől és gondolkodójától tanulta meg a hagyományos, konvencionálisán elhasznált anyag újrarendezését. Amikor Eisler Az anyához komponált zenét, ugyanakkor irta Schönberg Begleitmusik zu einer Lichtspielszene /19J0/ cimü müvét: három önálló tételt - az általa kidolgozott dodekafón hangrendszer következetes felhasználásával -, amelyek a polgári társadalom iszonyát, félelmét és elkeseredettségét ábrázolták és mintegy előre megjósolták az eljövendő katasztrófákat. Schönberg nem vont le ideológiai következtetést felismeréseiből. A polgári társadalomban megmaradt magányos, begubózott művésznek. Önkéntes elszigeteltségében konstruktiv, ezoterikus zenét irt,' amely nem érhette el célját. Eisler hozzáteszi: "Strauss után minden tulajdonképpeni modem zene ezoterikus maradt."

Schönbergnek a zene nyersanyagának újrarendezésére irányuló kisórlete mindamellett nagy horderejű lett. Hanns Eisler tanult tőle. De felismerte Schönberg helyzetének kiúttalanságát is. Már korán csatlakozott a forradalmi munkásmozgalomhoz, és megtalálta azokat az uj tartalmakat, amelyekből egyedül fejlődhet élő, uj zene, uj, szervesen kialakult formákkal, olyan zene, amely elég erős ahhoz, hogy széltében és mélységben is hasson, Ezt elsősorban harci tömegdalaival és az uj népdalokkal bizonyította.

Ebből a kiindulópontból kell megítélni azokat az elméleti fejtegetéseket, amelyeket Hanns Eisler könyvében a filmzenéről nyújt. Az uj zene struktúráján azokat az elemeket és technikákat érti, amelyeket az utolsó harminc év- 81 -!

I