Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

II. Brecht és a zene

Karl Schönewolf HAHNS EISLER ZENÉJE

Az anya cimü darab dalai és kórusai a forradalmi munkásosztálynak a Weimari Köztársaság ellen vivott harcának korszakából valók. Miután telitve vannak az újnak és a keletkezőnek a régi és múlandó feletti elmaradhatatlan győzelmének tudatával, mondanivalójuk világossága és igazsága, mint ez minden jelentős művészi alkotásnál fennáll, az időközben átalakult és viharos mértékben továbbfejlődő társadalomban sem vesztett semmit érvényességéből.

Hanns Eisler 1930 őszén először tiz zeneszámot komponált. Tekintetbe véve a csekély anyagi eszközöket, amelyek akkoriban a haladó színház rendelkezésére állottak, de művészi okokból is, az együttest kicsire méretezték: szólistákból, kórusból, trombitából, puzonból, zongorából és ütőhangszerekből állt. Miután a zeneszerző, akinek tömeg- és harci dalait, valamint kórusmüveit minden földrészen énekelték a forradalmár munkások, 1933 után New Yorkban talált menedéket, megirta Az anya kantáta-változatát, amelyben a színpadi cselekményt elbeszélésekkel és párbeszédekkel pótolta és amelyhez három uj zeneszámot is komponált. A hangszeres kíséretet két zongorára korlátozta.

A Berliner Ensemble 1951 elején bemutatott előadása egy harmadik változaton alapult. Átvették a három újonnan irt számot, úgy hogy a műben összesen tizenhárom dal és kórus volt. A hangszeres kiséret kibővült és most a következőkből áll: fuvola és B-klarinét, kürt és B-trombita, bendzsó, nagybőgő, ütőhangszerek és zongora.

A Lied der Zeit kiadásában megjelent teljes zongorakivonat előszavában Georg Knepler a mű történetének és- 79 -