Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
dem önnel. Művészi zene, mint egyáltalán a művészet, csak akkor lehetséges, ha van egy széles humusz, amelyben a művészet alkotásai megteremnek, úgy,ahogy a szinház művészete a szórakoztatás humuszából nő ki. Ha ezen a humuszrétegen belül a rádió utján való permetezés még oly terhes is számunkra - mégiscsak meg kellene gondolnunk, milyen elviselhetetlen lenne, ha a rádióból egész nap valóban komolyan vett zene csörgedeznék. A művészet léte az emberi produktivitás, az emberi átélőképesség minőségi és mennyiségi különbözőségének gradiensében helyezkedik el. Ugyanilyen elviselhetetlennek tartanám, ha a színházban csak a legmagasabb művészi igénytől áthatott előadásokat rendeznének, amelyek minden alkalommal az elragadtatás önkivületébe sodornának. Még elviselhetetlenebb az olyan szinház, amilyent újra meg újra követelnek a parlamentekben vagy művészettől idegen politikusok politikai testületéiben: a népművelés alapján álló kultúrintézmény. Felsenstein: Aki ilyen követelményeket támaszt - és itt semmiképpen sem csak a rivaldán túl lévő emberekről van szó -, az egyáltalán nem ismeri az elementáris színházi élményt. Azt hiszik,hogy az olyan produkció, amely a színpadon zajlik és amelyet a közönség igénytelenül szemlél, majd a végén illendően megtapsol, már szinház. A "közhasznú szinház" társadalmi szempontból nagyszerű eszméjének, amely a huszadik században mindinkább elterjedt és továbbra is terjedni fog, van ugyanis egy árnyoldala. A kulturális reprezentálásra irányuló becsvágyó törekvések következtében ugyanis annyi szinház jött létre, hogy közülük már csak nagyon keveset lehet ellátni elsőrangú művészekből álló együttessel. Ennek természetesen megvolt az az előnye, hogy a szinház, mint olyan, a lakosság igen széles rétegei számára hozzáférhető lett. De ahelyett, hogy megelégedtek volna olyan műsorral, amelyhez a rendelkezésre álló erők megfeleltek, az illetékes hatóságok az intendánsoktól és igazgatóktól - akik túlontúl készségesen enged- 70 -