Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

egészen a művészetig törhet elő és itt-ott valóban előre is tör - gondoljunk csak Rastellire.^*

Melchinger: Hát azért emellett egy virtuózul előadott koloratur-ária mégiscsak megállja a helyét.

Felsenstein: Egy virtuózul előadott koloratur-ária valami egészen pompás dolog. Egy szavam sincs ellene. Mindig hajlandó vagyok rá, hogy ugyanúgy el legyek tőle ragadtatva, mint egy tökéletes cirkuszi számtól, amelyet nem kevésbé csodálok. Csak akkor gurulok dühbe, ha azzal az ürüggyel, hogy a színházban valamilyen cselekményt játszanak el, egy koloratur-áriát adnak elő, amelyben nyoma sincs a cselekménynek. Dühös leszek,mert hazudni próbálnak nekem. A polgári törvénykönyvből hiányzik egy paragrafus, amely számonkéri a felelősöktől, ha az Aidát Írják ki a plakátra és helyette valami egész mást mutatnak be. Ha a vajhoz rossz tejet használok föl, megbüntetnek. Ha a nézőket az Aidával c sápom be...

Melchinger: Nem kellene olyan túlságosan szigorúnak lennie. A vajnál anyaghamisitásról van szó, az Aidánál a látszat meghamisításáról.

Felsenstein: Vajon a látszat a drámában, az operában kevesebbet ér-e, mint a vaj?

Helchlnger: Természetesen nem. De mégis, gondoljon csak a fogyasztókra, akik a magas c-t és a koloratur-áriát mint általuk fogyasztott árut nagyon is reálisnak és jutányosnak tartják. Az áru, mint élvezeti cikk, reális. A szórakozás szempontjából. És a színházban ez mindig megvolt, amióta csak színház létezik*, hogy valamiféle cselekményt, egy vörös fonalat, vagyis egy ürügyet felhasználnak arra, hogy változatos, többé-kevésbé artisztikus produkciókat aggassanak rá. Gondoljon csak a barokk szinház közjátékaira. Reinhardt, amikor Moliére-t játszott, ezeket is előadatta, mert annak idején, Molière korában, valóban szere- 64 -