Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)
I. Felsenstein zenés színháza
igényt, az éhséget, sőt a szenvedélyt is. A másfajta az, ami benne ingerel. Ide tartozhat kétségkívül egy színházi esemény élvezete is. Ha a szórakozási igény a játékkedwel társul, akkor máris igazi színházi közönség alakul ki. Miután ez az igény ma nagyon erős és a modern civilizáció korában a szórakozási lehetőségek igen sokrétűek,sok olyan ember téved a színházba, akik egyáltalán nem tudják, hogy mi vár ott rájuk. Járnak cirkuszba, moziba, tánclokálba, jégrevübe, sportpályára és ma este, mert egy ismerősünk ajánlotta,vagy egy plakát felkeltette érdeklődésüket, egyszer elmennek a színházba is. Ilyen emberek ma százával ülnek az előadáson. Régebben nem igy volt; amikor a szórakozás és a tájékoztatás lehetőségei még lényegesebben korlátozottabbak voltaik, a közönség olyan emberekből állt össze, akik gyakran jártak színházba és meghatározott okból mentek el éppen aznap este. Ma a nézőtéren mindig vannak bizonyos százalékban olyanok, akiknek tulajdonképpen semmi keresnivalójuk sincs a színházban, pontosabban, akik nem is tudják, hogy mit akarnak a sz inházban keresni vagy találni. És noha ezt nem tudják, egyesek közülük éppen ezen az estén döbbennek rá első Ízben, hogy a színház tulajdonképpen nagyon szép lehet. Eddig ezt nem tudták. Melchinger; És akkor - hiszen ön erre gondol - ezek az emberek abba a nehézségbe ütköznek, hogy azt az elementáris játékkedvet, amelyet önmagukban felfedeztek, csak bonyolult, évszázadok alatt előre kiformált és átvett, többnyire konvencionális formák között elégíthetik ki. Ők, akik ehhez nem szoktak hozzá, most rejtélyes szokások egész hegységével kerülnek szembe. A zenés színház feladata tehát az lenne, hogy ezt a hegyet elhordja és az embereket olyan élményhez juttassa, amelyhez a konvenciók ismerete, a meghonosodott szokásokkal való kapcsolat nélkül is hozzáférhetnek.- 57 -