Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

Is részt vegyen. Ennélfogva munkatársaim közül elsőnek - természetesen miután a karmester az első lejátszásnál már közreműködött - a díszlettervezőt kéretem magamhoz. Nem tudok úgy próbára menni, vagy éppenséggel egy jelenet próbáját megkezdeni, lia nem tudom pontosan, hogy milyen lesz a díszlet. Irtózom a dekorált színpadtól. Ezen az úgynevezett "lenyűgöző átmoszféráju", "szép képet" értem. A kidekorált kép nem játszik. A kulináris élvezetet szolgálja. Kiséri a müvet, holott annak benne kellene lennie. A díszletnek mindent magában kell foglalnia, sírni egy jelenet tartalmához és drámaiságához szükséges. Idetartozhat természetesen az atmoszféra vagy a hangulat is, - de csak annyiban, amennyiben ezek a szándékolt hatás elérésében irányadóan közreműködnek. Ami ezen túlmegy, azt nevezem "kidekoráltnak".

Ahhoz, hogy a díszlettervezővel együtt dolgozhassam, tudnom kell, hogy egy felvonásban mi és hogyan történik. Semmi esetre sem kötöttem magam semmihez. Az egyetlen előnyöm vele szemben, hogy ismerem a szó szerint vett müvet. Ezt az ismeretet nekem kell átadnom számára. Aztán hozzáfogunk az átfogó stilus megvitatásához. Az első kérdési hol játszódik a mű? Ez a központi probléma. A zenés drámának külön világa kell legyen. Meghatározott térbe kell telepíteni, amely a világa lesz. Ismét mellőzni kell az előítéleteket és a konvenciókat. Ezért a lehető legvilágosabb és legegyszerűbb válaszokat keressük. íme egy példa. Amikor Caspar Neherrel * Frankfurtban a Tannhausert rendeztem - ezt a számára idegen és számomra uj müvet, amely mindkettőnknek kísérletet jelentett -, sokáig ültünk együtt, anélkül, hogy egyetlen szót beszéltünk volna. Végül megszólaltam: "Van itt egy erdő." Mire Nehers "Autó nincs benne, annyi bizonyost" Valahogy igy, tapogatózva kell közeledni, mielőtt döntene az ember.

A második kérdés. A Komische Oper színpadán játszódik a mü? Vagy pedig ebbe a színpadba egy másik színpadot kell- 35 -