Felsenstein, Walter: Az új zenés színjáték - Korszerű színház 85. (Budapest, 1966)

I. Felsenstein zenés színháza

ber meglepő lény, olyan lény, aki fogékony a meglepetésre" - azt hiszem, Arthur Miller mondta ezt egyszer. Meglepetés nélkül, a meglepetés lehetősége nélkül, a színház nem elégítene ki bennünket.

Felsenstein: És mégsem olyan egyszerű ez a kinai színházban. Igaz, a néző jóval előbb tud mindent, ami majd lejátszódik. Számára nem létezhet meglepetés, mert betéve tudja a szöveget. De ez semmiképpen sem zárja ki azt, hogy nagyon is bosszankodjék, ha a szinész a kimenetelnek ezt a bizonytalanságát nem játssza el. A néző igényli a meglepetés eljátszását. Az ottani közönség néha nagyonis gátlástalanul nyilvánít kritikát. Hangosan beleszólnak a jelenetekbe. De megfordítva, nagy a lelkesedés is, ha a szinész jól csinálja a dolgát.

Melchlnger: Nem tehetek róla, én a meglepetés mozzanatának belejátszásában is csak eszközt látok e színművészet hallatlan művészi kifinomultságának fokozására. De hagyjuk a kinai színházat. Az ön ellenérzését a kulináris operával és az operaüzemmel szemben az váltotta ki, hogy a színpadon semmi sem történik, hanem csupán énekelnek, még hozzá kulinárisán. Nem jöhet létre párbeszéd pusztán közhelyek váltásából, ha még oly tökéletesen csiszoltak is azok a közhelyek. A színpad és közönség közti párbeszéd is csak akkor jön létre, ha a színpadon úgy valósul meg a párbeszédes rész, hogy a közönség minden tagja érdekeltnek érzi magát benne.

Felsenstein: A szokásos értelemben vett operaüzemben az énekes, még a jó énekes is túlzott követelménynek tartja, ha egy énekszakasz folyamán állandóan partnerére kell néznie. ügy áll oda, hogy a karmestert láthassa, mig partnere hátat fordit a közönségnek; és ugyanezt teszi ő is, amikor a másiknak kell énekelnie. Egyáltalán nem néznek egymásra.

Melchinger; Talán az üres és a telt hang közötti ellentét analógiájaként beszélhetnénk üres és telt szólamról. A mü- 21 -T